Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 2. szám - MÉRLEG - Dominkovits Péter: Kossuth kormánybiztosa Csány László, 1790–1849. Zalaegerszeg, 1990. / 85–87. o.

Kossuth kormánybiztosa Csány László 1790-1849. Szerk.: Molnár András, Zalaegerszeg, 1990. 315 p. Zalai Gyűjtemény 30. „Csány egy nagyszerű republikánus jellem, e magasztos 'ősalakdk minden erényeivel. Az ily férfit csak rendkívüli idők s viharos belrázkódás emelheti fölszínre mint gyöngyöt, s mint vigaszt az emberiségre..." így összegezte Pálffy János, a ikormányzati tisztségeiket is viselt jelentős erdélyi ellenzéki politikus a „történeti (köztudatunkban" méltatlanul elfeledett 1848/49-es kormánybiztosról kialakult képét. Nem tartozott a forradalom és szabadságharc politikusainak legelső vonalába, kiemelkedő vezető szerepe vitathatatlan. Eképp ítélte meg őt a felelősségrevonásban „segítő" konzervatív magyar arisztokrácia és a Haynau-féle „rendcsinálás" is, mikor bitóra küldte a sorsába már előbb beletörődött beteg öregembert, az elmúlt időszak páratlan tetterőről, szervezőkészségről tanúságot tevő kormánybiztosát. Születésének 200. évfordulóját konferenciával és tanulmánykötet megjelentetésével ünnepelte szülőföldje, Zala megye. Csány alakja és tevékenységének jelentősége az emlékápolás 'mellett imár az előző generációktól is megkövetelte az életút tudományos feltárását. A Borbély György szerkesztette emlékkönyvet (1906) nemsokára követte Eisen Gyula aradi múzeumi forrásokra és könyvészeti anyagdkra épített — Csányt tendenciózusan Széchenyi követőjének is bemutató — életrajzi vázlata (1913). Barta István kandidátusi'értekezése — melyéből csak egy Kossuth és Csány kapcsolatára összpontosító átfogó tanulmány jelent meg az 1952. évi Századokban — a jelen kutatások alapvető szakirodalma. Kötetünk szerkesztője a teljes életpálya és az utóélet bemutatását tűzte ki. Sajnos ez olykor — zömmel a szerzőkön kívülálló okokból, pl. a szerzők jegyzeteiben is érintett forrásproblémák — nem sikerült. Vegyük sorra a munkákat, melyek többsége az öreg Csány utolsó két évének, az életút „csúcspontjának" a feldolgozását adja. Csány indulását, a reformkori Zala 'megye választási és politikai pártjainak élesedő küzdelmében vitt meghatározó szerepét Molnár András mutatja be. A szombathelyi, győri, zágrábi tanulóévek, majd katonáskodás utár. 1818-ban kvietált Csány 1823-ban lépett fel először Zala politikai életében. A törvénytelen újoncozás és ezüstben történő adószedés ellen tiltakozó középbirtdkos nemes az 1830-as évekre Deák Ferenc hatására a rendi sérelmi ellenzék politikai képviseletétől a liberális reformerek táborába állt. A kormányzat liberális ellenzék 'megtörésére indított persorozatának részeiként radikális beszédei miatt 1837-foen őt is perbefogták. Ezek után neve országosan is ismertté vált, s ezt követően — a feltárt források szerint 1841-ben — ismerkedett ímeg Kossuthtal. Az emberéletet követelő, Deák országgyűlési követségről való lemondását eredményező 1843-as 'követutasítási ós követválasztási küzdelmek után az addigi legnagyobb kortes, Csány is fokozatosan visszavonul a megyei politika szín85