Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 2. szám - MÉRLEG - Lakos János: Lichtneckert András: A balatonfüred–csopaki borvidék története. Veszprém, 1990. / 82–84. o.

LICHTNECKERT ANDRÁS A balatonfüred-csopaki borvidék története Veszprém, 1990. 583 pag.-j-l térképmell. (A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 7.) A Veszprém Megyei Levéltár nem tartozik azon tudományos intézmények sorába, amelyek szinte futószalagon jelentetik meg kiadványaikat. Lichtneökert András most napvilágot látott műve „A Veszprémi Megyei Levéltár Kiadványai" sorozat hetedük kötete csupán, és azért vehettem nagy várakozással kézbe, mert a korábbi kötetek mind magas színvonalúak voltak. Számításaimban most sem csalódtam! Már az átlapozás felüdülést jelentett: a Keresztüry Dezső „Előszó helyett" írt soraival induló testes kötet kiállítása (papírminőség, kényelmesen olvasható szép tipográfia, bőséges fekete-fehér és színes képanyag) olyan igényű, ami ritkaság a levéltári kiadványok között. Mindez nyilván nem kis mértékben a mű kiadását kezdeményező és anyagilag támogató nemesvámosi Balatonfüred—Csopak Tája Mgtsz anyagi áldozatvállalásának köszönhető. Elöljáróban azt is el kell mondanom, hogy az alapos átolvasás után a kötet tartalmát illetően sem ért „kellemetlen" meglepetés, noha a szerző 'bevezető soraiban igen szerényen nyilatkozik célkitűzéseiről. Eszerint a iművet elsősorban a borvidéken élő ós szőlőt művelő embereiknek szánta, s csak másodsorban a tudománynak. A kiadvány két fő részre tagolódik, bár ez a tartalomjegyzék alapján nem egyértelmű. Az első rész (I—

VIII. fejezet) az 1959-ben kijelölt önálló füred-csopaki borvidék történetének monografikus feldolgozását tartalmazza. A második részben (IX—

XII. fejezet) mellékletként levéltári forrásszövegek, szak- és szépirodalmi szemelvények, valamint a vidék nép- és bordalai kaptak helyet. A kötet feldolgozó része a mai borvidék (Alsóörs, Aszófő, Balatonakaii, Balatonalmádi, Balatoncsicsó, Balatonfüred, Balatonudvari, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Monoszló, örvényes, Paloznak, Pécsely, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon, Tihany, Vászoly, Zánka) területének szőlő- és borikultúráját tekinti át a honfoglalás előtti időktől napjainkig. A szerző a fennmaradt levéltári forrásanyag széles skáláját hasznosítja (ebben lényegesen tovább megy a hasonló munkák szokásos forrásbázisánál!), bőven merít a szakirodalo'mból és az országleírásokból, statisztikai feldolgozásokból. A legkorábbi idők vonatkozásában természetesen csak a régészet eredményeire támaszkodhatott, ellenben a 20. századi viszonyok bemutatását visszaemlékezések bevonásával is szélesíthette. Valamennyi megállapítása ellenőrizhető a kötet végén található, fejezetenként tagolódó bőséges jegyzetapparátus segítségével. Mindenekelőtt megtudhatja az olvasó azt, hogy a területen — hasonlóan a Balaton-felvidék többi részéhez — már a római koriban is folytattak szőlőművelést. Ezt az i. u. 1. századból származó balácapusztai és más leletanyagok bizonyítják. Az okleveles források a 11. században jelennek meg: a veszprémvölgyi apá82