Levéltári Szemle, 41. (1991)
Levéltári Szemle, 41. (1991) 2. szám - KILÁTÓ - Blazovich László: A temesvári és szabadkai levéltár életéből, 1990 / 73–75. o.
selői is jelen voltak, de nem ragaszkodott mindegyikük az anyaikönyvek visszavételéhez. A vajdasági kollégák fontosnak tartották az anyakönyvek ügyét, mert a soknemzetiségű terület (korábbi népességének állapotáról nagyon sok adatot csak ezen anyakönyvek alapján lehet kideríteni. A Vajdaság betelepülésének átfogó történetét pedig valamikor még fel kell dolgozni. A horvát, magyar, német, szerb és szlovák népesség által lakott rendkívül vegyes etnikumú terület migrációs kérdéseiben perdöntő adatokat tartalmaznak a múlt századra vonatkozóan az anyakönyveik. A második napon már a magyar levéltárosokat is jobban érintő témát vitattak meg. A levéltári szolgálat és a társadalmi változások címmel szóltak a megszüntetett politikai szervezeték iratanyagának sorsáról, valamint az újonnan alakult (magánvállalatok és a levéltárak viszonyáról. Ez utóbbi azért is fontos téma Jugoszláviában, mert ők sokkal nagyobb teret szentelnek az irattárak ellenőrzésének, sőt, megfelelő összeg ellenében azokban rendezést is végeznek. A fő előadást Momcilo Mitrovic (Sremska Mitrovica) tartotta. Hangsúlyozta, hogy a felgyorsult politikai eseményekhez a levéltárosoknak alkalmazkodniuk kell. Már az öhridi (Macedónia) országos levéltári tanácskozáson döntöttek a Szocialista Szövetség és .más megszüntetett szervezetek történeti értéket képviselő iratainak az átvételéről. Elhatározták az átvétel közben az iratok selejtezését is. A kommunista párt megszűnt szervezeteinek iratanyagát is átveszik. Gondként merült fel, hogy a különböző újonnan alakult pártok bemutatkozásaik, zászlóbontásaik alkalmával kérték a betekintés lehetőségét a megszűnt politikai és társadalmi szervezetek iratanyagába. A levéltárak érvényben lévő rendelkezések alapján a kérés teljesítése elől elzárkóztak. E kérdéskör még számos nehézséget fog okozni a levéltáraknak. Néhány vajdasági levéltár kellemetlen helyzetbe került azért is, mert nem gyűjtötte be időben a megszűnt iratképzők anyagát. Az újonnan alakult magánvállalatok és a levéltárak kapcsolatáról szólva az előadó kifejtette, hogy mivel törvény rendezte a 'magánvállalatok létesítésének módját, a levéltáraknak is figyelernmel kell kísérniük a vállalatok és üzemek irattározási gyakorlatát, mindenekelőtt .azoknak számát kell jegyzékbe venni. A jugoszláviai törvények szerint vegyes vállalatok, szerződéses üzemek és magánvállalatok alapíthatók bel- és külföldi tőkével. Popovic Subic Milena (Üjvidék) előadásából kiderült, hogy a jugoszláviai levéltárak nem kívánnak lemondani a magánvállalatok iratkezelésének és irattárainak ellenőrzéséről. A Tartományi Statisztikai Hivatal adatait ismertetve elmondta, hogy a levéltár gyűjtőterületén (Backi Betrovac, Bescin, Újvidék, Karlóca, Temerin, Titel, Verbas, Zsablya) 668 magánvállalat és 19 részvénytársaság működik. A fentiekkel bővült az újvidéki levéltár ellenőrzendő szerveinek szarnia. A szerző úgy véli, mivel ezek törvényesen bejegyzett cégek, rájuk is kötelezőek az ügyvitelre és az irattárakra vonatkozó jogszabályok. A szerző szerint, bár a levéltári törvény 'meghatározza, mégsem könnyű a magánvállalatok iratanyagát ellenőrizni vagy selejtezni, -mivel a törvény nem eléggé világosan fejti ki a levéltáraknak a (magántulajdonhoz való viszonyát. Ez érthető is, mert a gyors politikai változásokat nehéz követni. Mindenesetre, amíg a törvényben homályos, pontatlan megfogalmazások vannak, addig nehézségekbe ütközik a gyűjtőterületi munka is a magánvállalatok irattáraiban. Éppen ezért szükség lenne a levéltári törvény módosítására, benne a magánvállalatok irattári anyaga tulajdonviszonyainak pontos meghatározására és az anyag védelmével 'kapcsolatos rendelkezések pontos kidolgozására, mert csak így lennének képesek a hatékonyabb ellenőrzésre és tanácsadásra. Blazovich László 75
