Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A szerzetesrendek 1950. őszi felszámolásának dokumentumai: a Paritásos Bizottság jegyzőkönyvei, 1950. szeptember 19.–november 15. / 50–72. o.

javaslatára két albizottságot küldtek ki a gyakorlati kérdések kitárgyalására: egy ún. szociális albizottságot és egy pénzügyi albizottságot Mindkét albizottság 3—3 tagú volt (3 kormányzati tag és 3 egyházi tag). A szociális albizottság tagjai a kormány részéről Veres József belügyi államtitkár (egyben az albizottság elnöke), aki részt vett a főtárgyalásokon is. Mellette egy népjóléti minisztériumi államtitkár és az Országos Tervhivatal egyik főosztályvezetője volt állami részről tag. A személyi felállás jelezte, hogy a volt szerzetesek szociális problémáinak megoldása belügyi kérdésnek számított. Egyházi részről szakértők voltak a tagok: Hagyó-Kovács Gyula, a ciszterci rend volt központi jószágkormányzója, közismert gazdasági szakember; mellette Nagy Vencel bencés jószágkormányzó és Szabó Erna szatmári irgalmas nővér, akire a több ezer apáca sorsának gondozása hárult. (A szociális albizottság egyházi személyei is változtak; Nagy Vencel Pannonhalmáról nem tudta kellő hatékonysággal intézni az ügyeket, így a fővárosban élő Szörényi Gábor jezsuita atya lépett a helyébe. Hagyó-Kovács letartóztatása után pedig az ő helyét Szűcs István piarista szerzetespap töltötte be.) A pénzügyi albizottság tagjai a kormány részéről Tímár Mátyás akkori pénzügyminisztériumi főosztályvezető (egyben az albizottság elnöke), továbbá még egy pénzügyminisztériumi főosztályvezető és egy közoktatásügyi minisztériumi főosztályvezető voltak. Egyházi részről az albizottságban Gzapiük Gyula egri érsek, Beresztóczy Miklós esztergomi kanonok és Péntek József, a piarista rend volt mernyei uradalmának gazdasági vezetője foglalt helyet. A Paritásos Bizottság jegyzőkönyveiből kitűnik, hogy itt már az egyháziaknak gyakorlatilag semminemű lehetőségük sem maradt a saját szempontjaik érvényesítésére, csupán a hatalom döntéseinek a lehetőségek szerinti enyhítésére törekedhettek. A szétszóratott rendtagok további sorsát a kormány — bár főként a belügyi szervek tettek rá kísérletet — nem tudta nyomon követni és kézben tartani. Sokan emigráltak vagy belső emigrációban éltek. Ugyancsak tömegesen tértek vissza családjukhoz, elsősorban apácák. Akik megpróbálták világi foglalkozást találni, ha kiderült róluk, hogy szerzetesek, általában elbocsátották őket, rosszabb esetben internálták, meghurcolták. Az 1950-es években sajnos nagyon magas azoknak a szerzeteseknek a száma, akik börtönbüntetést szenvedtek, internálták őket. így pl. valamennyi pálos szerzetest, mintegy 50 jezsuita atyát, sok cisztercit, premontreit, de más rendek tagjait is. Az 1950-es megállapodás értelmében felállított Paritásos Bizottság — amelynek tárgyalásairól fennmaradt jegyzőkönyveket a Függelékben közreadjuk — rövid fennállása során igyekezett emberséges megoldásokat találni, ami azonban a résztvevő egyházi fél legnagyobb igyekezete ellenére sem mindig sikerült. A paritásos bizottság felszámolása nyilván kapcsolatban volt azzal, hogy 1951 elején kikülönítették az addigi vallás- és közoktatásügyi minisztériumból a vallási ügyekkel foglalkozó főosztályokat, és az 1951:1. tc.-vel felállították az Állami Egyházügyi Hivatali. Ez az új kormányszerv vitte tovább mind a minisztérium, mind a paritásos bizottság idevágó feladatait. Az 1951. május 19-én létrejött ÁEH június folyamán az egyházmegyék ordinariusai, illetve a rendfőnökök mellé ún. egyházügyi biztosokat nevezett ki, akik az egyház működését gyakorlatilag adminisztratív ellenőrzés alatt tartották. Dokumentumközleményünk folytatását jelenti a Levéltári Szemle 1989. évi 2. számában megjelent „A kormány és a püspöki kar 1950-es egyezményének történetéhez" című publikációnak, amely a szóban forgó megállapodást megelőző mintegy két hónapos tárgyalássorozat első fordulójának jegyzőkönyvét tartalmazta. Időközben sor került egy dokumentumkötet közzétételére a Vigília kiadásában, amely a nyolc tárgyalási forduló teljes jegyzőkönyveit és azok mel51