Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 2. szám - Lőrincz Zsuzsa: Magyar honos munkások Németországban: adatok a berlini követség munkásgondozó hivatalának működéséhez / 3–12. o.

Központhoz akarták eljuttatni. A felmérés eredménye szánalmas volt. A. 16 munkás közül egynek sem volt alsónadrágja és inge, kalapja egynek volt. Ezért kérte a hivatal a miniszterelnököt, hogy elutazás előtt ellenőrizzék az ipari munkások ruházatát, és ha az nem megfelelő, ne engedjék ki őket dolgozni. 1944. március 19. után A gondoskodás, törődés kiolvasható a jelentésekből, mérsékelten a tárgyalásoknál is érezhető volt, de más a hang Magyarország német megszállása után. Volt egy megbeszélés 1944. május 11—15. között, az illetékes magyar és német hatóságok között a magyar munkások németországi foglalkoztatásáról.

14 A jegyzőkönyvben a következő olvasható: „A hagyományos fegyverbarátság szellemétől áthatva a magyar fél kész magyarországi munkaerők toborzását a Német Birodalomba való bevetés céljából minden fennálló lehetőséghez képest elősegíteni. Megegyeztek a mezőgazdasági munkaerők toborzásával kapcsolatban is. A Mura-vidéken csak németek toboroznak, Szolnok-Dobok a megyében június l-jétől korra való tekintet nélkül toboroznak, amennyiben a munkások még magyar üzemekbe nem szerződtek el. Ha a toborzás a két területen nem érné el a kívánt eredményt, akkor a határos megyéket is felkereshetik a németek. (Arról nem esett szó, hogy mennyi a kívánt mérték.) Bácskával kapcsolatban nem született megállapodás, de a magyar megbízottak ígéretet tettek arra, hogy '•negvizsgálják, erről a területről munkaerők, különösen asszonyok felszabadíthatók-e. Kilátásba helyezték, hogy az aratás befejezése után újra tárgyalnák és a magyar munkások Magyarországon élelmet szerezhetnek be. Pl. kenyérgabonát hivatalos piaci áron, ugyanannyit, amennyit a magyar földmunkások itthon kaptak. Elszerződés esetén utalványt ajánlottak fel, amelynek felmutatásával négy személyre egy süldőt és személyenként 1 q takarmánygabonát szerezhettek be. A német megbízottak ígéretet tettek arra, hogy hatheti, megfelelően minősített munka után lehetővé teszik munkaruha beszerzését. A németországi katonai, gazdasági helyzet további romlásával még az addigiaknál is nehezebbé vált az ott dolgozó munkások helyzete. 1944. november 14-én a követségen tartott megbeszélésen

15 Porzezinszky György köv. tanácsos mondta, hogy mindazokkal a magyar munkásokkal, akik erődítményt építő munkával foglalkoznak, valamint a Volkssturmba való besorolásuk miatt panaszkodnak és támogatásért fordulnak a Munkásgondozó Hivatalhoz, közölni kell, hogy ez ellen ne tiltakozzanak, hanem örüljenek annak, hogy katonai kiképzésben részesülhetnek." Porzezinszky feltehetőleg a fenti megbeszélésen jelentette ki, hogy ,,... mindazokat, kik a jelenlegi kormány intézkedéseit szabotálják és a kormánnyal együttműködni hajlandóknak nem mutatkoznak, internáltatni fogják, esetleg agyonlövik."

16 A hazautazást a körülményekre való hivatkozással még inkább nem engedélyezték, mint korábban. A Munkásgondozó Hivatal egy munkás kérdésére adott válaszában kifejtette, hogy végleg Magyarországba csak abban az esetben térhet vissza, ha szerződéssel vállalt munkaidejét az illető gyárnál kitöltötte. Az Állami Munkaközvetítő Hivatal által kiközvetített munkások általában meghatározott időre szóló írásos szerződést kötöttek. A németországi törvények szerint a szerződéses munkaviszony abban az esetben is fennállt, ha a szerződés létre sem jött. A munkavállalás és a munkába lépés ténye egymagában elegendő volt arra, hogy a szerződéses viszony bekövetkezzék. A munkaviszony megszűnéséhez a gyár hozzájárulásán kívül az illetékes munkaügyi hivatal beleegyezése is szükséges volt, mert ez a hivatal adta meg az utazás8