Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - HÍREK - Müller Veronika: A levéltári kutatási korlátozások kérdései: I. A személyiségi jogok védelme és a kutatási szabadság: szakmai tanácskozás az Új Magyar Központi Levéltárban / 98–103. o.

Az érdekelt személy rendelkezési lehetőségének a védelme mellett elő kell segíteni bárki számára közérdekből vagy különösen méltánylandó magánérdekből a szükséges adatok megismerésének lehetőségét is. Másrészt a személy rendelkezési jogát közérdekből is lehet korlátozni (pl. faji, vallási hovatartozás, egészségi állapotra vonatkozó adatok). A képmás, hangfelvétel közlésének a kérdése is érinti a levéltárat oly módon, hogy az érintett személy hozzájárulására van szükség a közléshez, illetve nyilvánosságra hozatalhoz. — Ugyancsak fontos az alkotók személyiségének a védelme, amit a szerzői jogi szerződések biztosítanak, s ez a levéltár számára is kötelező. Végezetül a közélet szereplőinek személyiségével foglalkozott az előadó. E témakörben a levéltári kutatások során biztosítani kell a magánélet védelmét (ez a személyiségi jog feladata), ugyanakkor a közérdek érvényesülését, ami viszont korlátozhatja a személyiségi jogok érvényesülését. (Pl. a közéleti személy nézeteit, állásfoglalását nem lehet magánügynek tekinteni, így az ezekkel kapcsolatos levéltári kutatásokat nem lehet korlátozni.) A következő előadást Lakos János (MKM Levéltári Osztály) ,,A személyiségi jogok védelmével kapcsolatos kérdések kezelése a 118/1989. MT rendelet előkészítése során" címmel tartotta, és a rendelet megszületésének célját, körülményeit, a rendelettel kapcsolatos vitatott kérdéseket ismertette. A rendelet megalkotóinak mind a Művelődési Minisztérium, mind a többi tárca, valamint az MTA felelősei és szakértői részéről az volt a célja, hogy megszüntessék az indokolatlan korlátozásokat, megváltoztassák magát a korlátozási rendszert és a szabályokat az európai normákhoz igazítsák. A munka során az érdekeltek álláspontja megegyezett abban, hogy a levéltári kutatást véglegesen csak törvényekben lehet rendezni, amelyek szabályozzák a közérdekű adatok nyilvánosságra hozásának kérdéseit, a személyes adatok védelmét, valamint magát a levéltárakban folyó kutatásokat. Addig is azonban, amíg ezek megszülethetnek, feltétlenül szükséges a tarthatatlanná vált szabályok teljes kiiktatása. A rendelet előkészítői az alapelvekben megegyeztek: 1. Az előírások nyilvánosak legyenek; 2. Szűnjék meg az állampolgári egyenlőséget sértő megkülönböztetés a hivatásos és nem hivatásos kutatók között, valamint a külföldi kutatókra vonatkozó külön szabályozás; 3. Érdemi, 30 éves általános kutatási időhatár érvényesüljön; 4. Az értelmetlen korlátozások szűnjenek meg, csak a valódi államérdek és magánérdek jelenthessenek korlátozást, a korlátozások meghatározott időre szóljanak. — Maga a rendelet, az eddigiekből következően átmeneti jellegű, kompromisszumokat tartalmaz, de ezeket a kompromisszumokat az alkotók bátran merik vállalni. A rendelet előírásait számos kritika érte. Ezek egyik csoportját azok alkotják, amelyek teljesen elutasították a rendeletet, a másikat azok a kritikák, amelyek élesek ugyan, de korrekt, építő jellegűek, s ezek egy részével Lakos János is egyetért. A következőkben a személyiségi jogvédelem érdekében elrendelt korlátozások általános indítékait ismertette az előadó, majd magukat a rendeletben megjelent korlátozásokat és az azokkal kapcsolatos kritikákat. Az UMKL bírálatát, ti., hogy hiányolja a rendeletből a fogódzókat, vagyis azt, hogy milyen kritériumok alapján kell megtagadni valakitől a kutatási engedélyt, bizonyos értelemben indokoltnak tartja. Ugyanakkor az a véleménye Lakos Jánosnak, (hogy ebben a kérdésben a levéltárosnak kell, hogy döntő szava legyen, hogy szakmai szempontok alapján mérlegelje, mikor tehető kivétel. Véleménye szerint az egyértelműen „tudományos" kutatás esetében a levéltárnak „kötelessége" kiharcolni a kutatáshoz való hozzájárulást. — Végezetül a rendelet nagy vitát és felháborodást kiváltott 7. §-ával kapcsolatban az előadónak is az a véleménye, hogy az előírás nem kielégítő, e tekintetben nem sikerült igazán előrelépni, mert az Igazságügyi Minisztérium részéről mind ez 99