Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - Dominkovits Péter: Hivatalviselő nemesek, hivatali pályák Győr vármegye tisztikarában, 1816–1848 / 3–18. o.

A tisztikar legnagyobb fluktuációt mutató tisztségei az esküdti, alszolgabírói, alügyészi hivatalok, de a biztosi állások is ehhez hasonlóak. Az 1840-es évekig a tisztviselői pályák többsége az ún. „törvényhatósági karrierrel" határozható meg.

62 Érdemes az egyéni utaknak is figyelmet szentelni. Hosszú tisztviseleti idővel, fokozatos hivatali emelkedéssel „hagyományos törvényhatósági karrier" volt Györgyi Pálé (1790—1798 főszolgabíró, 1798— 1801 második alispán, 1801—1828 első alispán), vagy Bezerédy Ignácé (1801— 1823 főszolgabíró, 1823—1828 másodalispán, 1828—1842 első alispán), ahogy Török János másodalispáné is, aki 1794-től al-, 1798-tól főszolgabírói hivatalt töltött be. Torkos István pályája is e vonulatba illik. (1790—1798 al-, 1798— 1821 főszolgabíró, 1821—1823 másodalispán). Horváth Dániel utolsóként, elődeinél rövidebb idő alatt „futotta be" ezt az ívet. Az 1832/36. évi országgyűlés egyik követét, baracskai Szűts Antalt, 1836ban másodalispánná, a következő tisztújításon első alispánná választják. A kiválóan iskolázott Szabó Péter 1804-ben szerezte meg ügyvédi oklevelét, jól sikerült házasságát követően 1810—1828 között a szentmártoni Szent Benedek rendi uradalom főügyésze volt, 1828-ban másodalispánná választották.

63 Bay Gáspár 60 éves is elmúlt, amikor többszöri jelölés után — ezen időszakban — közhivatalát másodalispáni székben kezdte. A vagyonos mindszenti birtokost választási — politikai (?) csatározások emelték föl. Személyében Marich István Dávid korrekt, mérsékelt, a politikai viták szempontjából veszélytelen embert jelölt e tisztre.

64 Balogh Kornél bár hosszú időt töltött a megye szolgálatában, gr. Zichy Ferraris 1826. júl. 31-én tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki, 1828—1832 között másod-, 1832—1845 között első aljegyző, 1836-tól a tiszteletbeli főjegyző címet is viselte, 1845. évi első alispánná választását politikai okok segítették. Az 1843/44. évi országgyűlésen bizonyossá vált, ő a megyei konzervatívok élembere.

65 Az igazi politikai karrier az evangélikus enesei kisnemesé, Dorner Eduárdé. 1843—1844 során főügyészként helyettesítette az országgyűlésen lévő Szabó Kálmánt. Horváth Dániel halálával gr. Esterházy a három liberális jelölt mellől a konzervatív Dornert tette meg másodalispánná.

66 A sok fáradozással járó alsóbb hivatalok közül a főszolgabírói a legtöbb esetben a megyei birtokos nemesség tisztikari pályaívének végpontját is jelentette. Ezt az ívet legteljesebben Matkovits Zsigmond járta be, aki a Sokoróaljai járás esküdtje (1832—1836), al- (1836—1842), majd főszolgabírója (1842—) volt. Németh Mátyás az első gradust kihagyta (1828^1836 al-, 1836— 1842 főszolgabíró), de fia hivatali pályáját hosszú esküdtséggel kezdte. Hasonlóképp történt Börtsy Imre és Sáry Károly esetében is, az utóbbi 1836-ban a másodalispáni tisztre is pályázott. A hivatali létrát esküdtként kezdők csak kitartó munka után jutottak el az alszolgabírói hivatalig, ami Eöry Ádám kisbaboti közbirtokos esetében a pálya csúcsa is volt. Az ún. „szakhivatalok" esetében a leggyakoribb a hivatalon belüli emelkedés volt. Lepossa József 1794—1801 között al-, 1801—1817 között főadószedő, Hollósy János 1828—1835 során al-, 1835-től 1842-ig főügyész. A jegyzői hivatal előmenetelei is hasonlóan alakultak. A szokványostól eltért Csernyánszky Ferenc pályája, aki első aljegyző (1790—1794), alszolgabíró (1801—1816), főadószedő (1817—1827) volt. Pintér Pál gyors emelkedése kirívó. Esküdti tevékenysége után (1842—1845) a főispán másodaljegyzővé nevezte ki. Az uradalmak birtokigazgatási szerveiből több jól képzett megyei tisztségviselő került ki.

67 Ahogy Szabó Péter, úgy a többiek példája is mutatja, hogy az így átkerültek hivatali beosztásuk, szolgálati idejük, tudásuk és minősíté9