Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - HÍREK - Hanyecz Imre: A Veszprém megyei helytörténeti lexikon II. kötetének vitája / 101–104. o.

tette: talán a középnemesség Veszprém megyei száma oly alacsony volt, hogy erre a rétegre vonatkozóan nincsenek adatok a lexikonban. Kállay István dicsérettel szólt arról, hogy a kötet további erénye a sok kép és a szép kivitel, amely nyereséges kiadást is jelenthetne. Buzási János az elmúlt 30—40 évben folytatott helytörténeti kutatások tapasztalatairól megállapította, hogy azok — enyhén szólva — nem minden tekintetben pozitívak. A helytörténeti lexikonok egyik fő erénye abban rejlik, hogy egységes szemléletűek és teljességre törekszenek. A dualizmus korában az állandósult megyehatárok mellett ez a kívánalom biztosítható volt, azonban a II. világháborút követően a gyakori közigazgatási átszervezések ezt nem biztosították. A mai megyebeosztás nem szükségképpen erősíti a megyei azonosságtudatot, ami kedvezően hathatna a helytörténeti lexikon megalkotására. Továbbá az is fontos, hogy a megye vezetői, az adott terület mértékadó politikusai, igazgatási és gazdasági vezetői a vállalkozást magukénak érzik-e? Szükségesek azonban további mecénások is, akik koncepcionálisan befolyásolhatják a kötetet, ami nem mindig válik a mű előnyére. A múlt században és a századforduló táján megjelent helytörténeti monográfiák nyelvezete közérthető volt, de a későbbiek során egyre inkább a szakemberhez, mintsem a közemberekhez szóltak. Ezt a problémát látja megjelenni ebben a kötetben is, amikor olyan latin kifejezéseket talál, amelyek egy adott falu leírásakor annak lakói közül senki sem tud értelmezni. Különösen nehézkes ez akkor, amikor az adott idegen kifejezés pontosan helyettesíthető lenne a magyar megfelelőjével. Az elmúlt időszak történései nem kedveznek a helytörténeti lexikonok készítésének. Míg 80—100 évvel ezelőtt szakmailag megfelelő képzettségű „segédcsapatok" álltak rendelkezésre, napjainkban a további adatgyűjtéshez akár csak a befejeződött lexikonokhoz hasonlítva is kedvezőtlenebbek a munkaerő-feltételek. Vukovich György kiemelte a mű jelentőségét, megállapította, hogy egy ilyen lexikon megalkotása korszakos értékű, és ezért nem vesztett jelentőségéből az igen hosszúra nyúlt kiadási idő ellenére sem. A mű statisztikai értékéről szólva kijelentette, hogy a statisztikusok számára is rendkívül fontos, hiszen területi vizsgálatokat, statisztikai elemzéseket ad. A jövőbeni kiadásokat illetően hasonló állásponton van mint az előző hozzászóló, miszerint a további feltételek nem kedvezők. A tudományos ülésen részt vevők közül a Veszprém Megyei Tanács V. B. titkára, Szabó Károly kért szót. A kiadás körülményeiről megemlítette, hogy a mű megjelenéséhez 1977-ben járultak hozzá félmillió forinttal, de az Akadémiai Kiadó csak 1988-ban, sokszori sürgetés és levélváltás hatására adta ki a kötetet. A kötet használhatóságával kapcsolatban felhívta a figyelmet az első kötetre, miután a kettő együtt alkot szerves egészet. Mivel a mű két részének a kiadása időben igen távol van egymástól, a helyi szakemberek számára az első kötet beszerzése gondot okozhat. A lexikon második kötetéből hiányolta az 1950 után, más megyékből átcsatolt községek leírását. Az illusztrációkkal kapcsolatban egyetértett azzal, hogy további kultúrtörténeti emlékek szerepeltetése is jó lett volna. A térképekről szólva megjegyezte, hogy néhány településtérkép inkább útikönyvbe való. Ezt követően Fülöp József rektor bejelentette, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem a rektori alapból a kutatások támogatására ötszázezer forintot biztosít. Kovacsics József zárszavában köszönetet mondott a rektori támogatásért. El103