Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás jogi szabályozása Magyarországon, 1945–1956 / 13–28. o.

Az 1945—1946-os tanévben összesen 92 — köztük 30 tannyelvű és 62 nyelvoktató — nemzetiségi iskolában (1173, illetve 3841 tanulóval) megkezdődött a horvát, szerb, szlovén, román és szlovák oktatás.

22 b Az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a nemzetiségi oktatással kapcsolatos intézkedéseit a VKM hivatalos lapja, a Köznevelés c. folyóirat így kommentálta: „...Anélkül, hogy a törvényhozás intézményesen gondoskodott volna (hisz eddig még alkalma sem lehetett) a nemzetiség újabb és teljesebb fogalmi körülhatárolásáról és konkrét pontokba szedte volna a kisebbségeknek a jogállását, a közoktatásügyi kormányzat már megtette a szükséges gyakorlati intézkedéseket. Ezek a lépések elsősorban az aránylag nagyszámú szlovákságot érintették. Azonnali hatállyal felállították a nyolcosztályos szlovák tanítási nyelvű gimnáziumot Békéscsabán

22

'

0 és az ugyancsak szlovák nyelvű négy évfolyamú polgári iskolát Tótkomlóson... A magyar kormány ezeket az intézkedéseit nem a reciprocitás, a kölcsönösség alapján hozta meg, hanem a népek önrendelkezési jogát tisztelő megfontolásból. .. A kultuszkormány eddig tett intézkedései azt mutatják, hogy tisztultabb, emberiesebb nemzetiségfelfogás felé haladunk, s északi szomszédunknak is példát adunk a bonyolult és ezért kényes dunavölgyi kérdéseknek a helyesen értelmezett demokrácia szellemében történő megoldására."

23 A Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja — annak vezetői, illetve a hazai szlovákságnak és délszláv lakosságnak az a része, amely mögötte sorakozott fel — azonban eleve elutasítóan fogadta a magyar kormány nemzetiségpolitikai intézkedéseit, köztük az oktatás szabályozását. A front lapja, a Sloboda

2

'* 1945. november 3-án éles hangú, bíráló cikket közölt „Még egyszer a magyarországi szerb és horvát iskolákról, a kisebbségi iskolákról szóló reakciós és antidemokratikus rendelettel kapcsolatban" címmel. A lap felháborítónak tartotta Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök október 25-i sajtónyilatkozatát, melyben arról beszélt, hogy a magyar törvények és rendeletek „mindenkor igazságosan és méltányosan, emelkedett szellemben" rendezték a nemzetiségi oktatást. A miniszterelnök példaképp az 1868: XXXVIII. és XLIV. törvénycikkekre hivatkozott s kijelentette, ha voltak is a múltban a nemzetiségi oktatásügyben sérelmek, „ennek oka nem a jogszabályok rendelkezésében, hanem a helytelen végrehajtásban" jelölhető meg.

25 A Sloboda a szülők tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy titkos szavazásra való állásfoglalásra kényszerítsék őket, hogy „gyermekeik tanuljanak anyanyelvükön vagy ne". Sőt, a lap már 1945 augusztusában, jóval a kormányrendelet megjelenése előtt, elfogultan bírálta a mindenkori magyar kormányok nemzetiségi iskolapolitikáját, beleértve az Ideiglenes Nemzeti Kormányét is: „Hiábavaló tehát a készülő kormányrendeleti határozat arról, hogy ott legyen szlovák iskola, ahol ezt a szülők kérvényezik, ha a rendelet nem gondoskodik arról is, hogy a szülők szabadon fejezhessék ki akaratukat... Adjanak a szülőknek megfelelő garanciát arra nézve is, hogy a szlovák iskola befejezése után nem lesz részük semmilyen kellemetlen következményben. Legjobb volna, ha már a beiratkozást is magyarok és öntudatos szlovákok közös bizottsága végezné minden faluban."

26 A jugoszláv Tanjug hírügynökség „A magyarországi délszláv kisebbség elnyomása" címmel reagált az 1945. őszi kormányrendeletre. Erről a Szabad Nép „Jugoszláv vélemény a magyarországi nemzetiségi iskolákról" címmel adott hírt.

27 Tildy Zoltán miniszterelnök

28 pedig december 22-én arról nyilatkozott, hogy a nemzetiségi sérelmeket sürgősen kivizsgálják és ha szükséges, a rendeletet a kormány megváltoztatja.

29 18