Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Foki Ibolya: Zala megye levéltárának feltörése 1861-ben / 62–69. o.

tokkal összevetjük. Á keresett adókönyvek feltételezhetően már 1861. június $. előtt a megye tulajdonába kerültek: A cs. kir. hivatalok iratainak átvételéré kiküldött bizottmányok ugyanis már az önkormányzat működésének első időszakában elvégezték feladatukat. A közgyűlésnek tett írásos jelentéseik csaknem minden esetben teljes iratátvételről számolnak be, nem valószínű, hogy éppen az adókönyveket hagyták volna kint. A volt járási székhelyeken történő átvétel és a levéltárba való beszállítás időpontja között nyilván volt eltérés. Így nem lehet mindén kétséget kizáróan meghatározni, hogy a kérdéses időszakban éppen hol őrizték ő/cet.

10 Ezzel kapcsolatos forrásra eddig még nem bukkantunk, de írásos feljegyzés erről nem is nagyon maradhatott, hiszen ez saját maguk leleplezésének veszélyével járt, és a politikai jövőt ekkor még nehezen lehetett megjósolni. FÜGGELÉK 1. 1861. június 9., Zalaegerszeg Koppány Ferenc első alispán jelentése a megyei közgyűlésnek A Tekintetes Bízottmányi Közgyűlésnek hivatalosan jelentem, hogy Lobenvein pénzügyi őr felügyelőnek a megye [i] fogházból katonai erőhatalommal lett elvitele

11 még meg sem történt, amidőn június 8-án délután 4 órakor a zalaegerszegi pénzügyi biztos szobámba úgyszólván berohanva, a legnagyobb hevességgel avégett szólított fel, hogy mivel a megyeházában adókönyvek vannak elrejtve, azoknak kiadattatását rendeljem meg, minthogy ellenkezőleg az ajtóknak és más szekrényeknek erőszakkal leendő feltörése mellett is az adókönyveket fel fogja kutatni. Ezen pénzügyi biztosnak követelő előadására kinyilatkoztattam, hogy én ugyan nem tudom, ha vajon a megyeháznál vagynak-e adókönyvek elrejtve, de ha tudnám is, hogy vágynak, azoknak kiadatását semmi esetre sem rendelném meg. Ami pedig a fenyegetését illeti, erőhatalommal ugyan mindent tehet, még a megyeházát is felgyújthatja, én azonban neki segédkezet nyújtani nem fogok. Végre arra szólított fel, hogy mivel ő a levéltár ajtaját erővel is föltöreti, annak tanúságául, hogy a többi irományok érintetlenül fognak hagyatni, a levéltárba egy tisztviselő urat rendeljek. Miután ezen kívánságát sem teljesítettem, tőlem eltávozott, és rövid idő alatt azon katonai hatalomkar fedezete alatt, mely a Lobenvein pénzügyőr felügyelőnek a megyei fogházból erőszakos kiszabadítására használtatott, egy erővel elfogott lakatosinassal a megyei levéltár előtt megjelent, és az úgynevezett lajstromozó szoba vasajtaját a lakatosinassal felnyittatta. Ahonnét, mivel senki ellenőrül nem szolgált, a hivatalos előszobámban foglalatoskodott Donászy Ferenc írnokomat, egyéberánt ezen megyei esküdt urat, a pénzügyi biztos egy fegyveres csendőr által akarta maga elébe rendelni. De miután mind én, mind maga Donászy úr megmondotta, hogy oda nem fog menni, a csendőr eltávozott. Ennek távoztával az említett pénzügyi biztos három fegyveres csendőrt küldött Donászy esküdt úrért avégből, hogy azt a levéltárba erőhatalommal is elhajtsák. Azonban azoknak is megmondotta, hogy nem fog menni, melyre a csendőrök kinyilatkoztatták, hogy fegyver között is elkísérik. De Donászy úr meg nem ijedvén kinyilatkoztatta, hogy keresztülszúrhatják ugyan, de menni nem fog. Ezalatt a dzsidás ezredbeli kapitány úr is a pénzügyi biztossal megjelenvén, Donászy urat felszólította, hogy csak legyen jelen a levéltárban, semmit mást tőle követelni nem 6&