Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Foki Ibolya: Zala megye levéltárának feltörése 1861-ben / 62–69. o.

Zala megye levéltárának feltörése 1861-ben Az 1860. október 2Ö-án kiadott Diploma 11 évi szünet után először biztö^ &itoU lehetőséget a vármegyei önkormányzatok újjászervezésére. Zala megyében 1861. február 6-án hívták össze először a megyei közgyűlést, a vezető tisztviselőket főként azok alkották, akik 1848-ban is hivatalt viseltek.

1 A. megye politikai tekintetben 48-as alapon állt, az országgyűlésen a képviselők egyhangúlag Deák felirati javaslatát támogatták.'

2 Az 1848-as törvényekhez való konok ragaszkodás miatt a megye többször is szembekerült a törvényesnek el nem ismert magyar kormányszervekkel és a helyben működő cs. kir. hivatalokkal. A konfliktus fő oka: az állama és háziadók kérdése. Az előbbivel kapcsolatban már az első közgyűlés leszögezte, hogy ezt semmiféle országgyűlés nem szavazta meg, így a megyei tisztségviselők ennek behajtásához segítséget nem nyújthatnak? A háziadó beszedése viszont az újjáalakult önkormányzat számára létfontosságú volt, hiszen ez biztosította a törvénytelennek tartott helytartótanácstól és kancelláriától való anyagi függetlenséget/

1 Zala mellett a megyék többsége igyekezett saját forrásból fedezni költségeit.^ Koppány Ferenc első alispán — 1848-ban főadószedő — az 1861. szept. 2-i közgyűlésen örömmel jelentette, hogy a járások nagy része készséggel befizette a háziadót, sőt az év végén még maradvánnyal is lehet számolni? Mindez természe. tesen növelte a megye „bűneit" a kormányzat szemében. Látva az országos ellenállást, a császár 1861. április 24-től az állami adók '^behajtását a cs. kerületi pénzügyigazgatóságokra bízta, amelyeknek szükség esetén az erőszak alkalmazását is megengedte.

7 A helytartótanács pedig az országgyűlés feloszlatása és az éves költségvetés felterjesztésének sorozatos megtagadása után megtiltotta a megyének a háziadó beszedését? Az önkormányzat működésének időtartama^ alatt a megye jegyzőkönyvei gyakran említik az autonómiát sértő intézkedéseket és az ezzel kapcsolatos panaszokat, amelyeknek többsége — az előzőekből következően — az erőszakos adóbehajtással függ össze. Állandóan napirenden vannak a lakosságnak a császári pénzügyőrökkel és katonákkal való összeütközései. Ilyen körülmények között került sor két alkalommal, 1861. június 8-án és 1861. szeptember 21-én a levéltár feltörésére. A pénzügyőrök az adókönyveket keresték. A közölt dokumentumok magukért beszélnek. Az események megjelenítése mellett jól érzékeltetik a megyei autonómia és a császári kormányzat egymástól eltérő céljaiból fakadó feszült légkört és ellenséges hangulatot. Mindkét fél tisztviselőinek magatartását ezt figyelembe véve kell megítélnünk. A forrásokat olvasva talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Zalában a megyei önkormányzat alkalmazottai megérdemlik az utókor elismerését. Emberi kiállásuk még inkább megbecsülendő, ha az alább olvasható beszámolókat más adai 62