Levéltári Szemle, 40. (1990)
Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - HÍREK - Szögi László: Sinkovics István (1910–1990) / 105–106. o.
Sinkovics István (1910—1990) 1990. augusztus 19-én, pontosan 80. születésnapján elhunyt Sinkovics István ny. egyetemi tanár, az Országos Levéltár egykori munkatársa és osztályvezetője, később a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának professzora és dékánja. Sinkovics István 1910-ben Erdélyben, Désen született értelmiségi családban. Köztisztviselő édesapját 1920-ban a román hatóságok kiutasították Erdélyből, így iskoláit a székesfehérvári ciszter gimnáziumban folytatta. 1928-ban kezdte meg tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a Bölcsészettudományi Karon, ahol a latin nyelv és a történelem müvelését választotta. Ezzel egyidőben lett az Eötvös Kollégium tagja is, s az egyetemi és kollégiumi évek, a társak és tanárok meghatározó élményt jelentettek számára. Elsősorban Szentpétery Imre és Domanovszky Sándor előadásait hallgatta. A magyarországi nagybirtok 15. századi történetéből írt munkájával 1933-ban doktorált Domanovszkynál, Szentpéterynél és Hajnal Istvánnál. Rövid ideig a Történeti Szeminárium könyvtárát kezelte, de már ekkor is segített a szemináriumi hallgatók tanításában. 1934 őszétől két éven át a bécsi Magyar Történetkutató Intézetben dolgozott. Ez idő alatt rendkívül intenzív levéltári kutatást végzett szinte valamennyi híres bécsi archívumban, a Hofkammerarohívtól a Kriegsarchivig. Az erdélyi kereskedelem történetére vonatkozó kutatásainak eredményéről már 1937-ben több cikket publikált. A bécsi évek után hazakerülve, Sinkovics István a magyar levéltárügy szolgálatába állt. 1936 decemberében került az Országos Levéltárba, ahol előbb a helytartótanácsi, majd a kamarai levéltár rendezési munkálataiban vett részt. 1945 előtt több írást publikált a magyar falu és a magyar mezőgazdaság múltjáról, de egyre inkább belemélyedt a levéltárelméleti kérdések tanulmányozásába. Szabó István munkatársaként a negyvenes évek elején részt vett a levéltári törvény előkészítésében, sőt 1943 után, mikor Szabó Istvánt a debreceni egyetemre nevezték ki, már ő készítette el a törvény indoklását. Ekkori munkájának emlékét a Levéltári Közleményekben publikált írásai őrzik. Egyéves kényszerű megszakítás, rövid hadifogság után Sinkovics István újból bekapcsolódott az Országos Levéltár munkájába. 1942-től — átmeneti megszűnéséig — ő szerkesztette a Levéltári Közleményeket. Kutatásainak új irányt adott az 1948. évi centenárium, melyre a levéltár is nagyszabású forrásfeltárásokkal készült. Sinkovics Kossuth pénzügyminiszterségének forrásait gyűjtötte össze, és a tőle megszokott gondossággal és alapossággal számos más, későbbi feladata mellett, 1957 J ben adta ki munkájának eredményét a Fontessorozat keretében. Maradt ereje és energiája a levéltári alapleltározási munkában való részvételre, így készítette el Felhő Ibolyával a Pénzügyigazgatási levéltárak c. kiadványt, a sorozat második darabját. A háború után pályafutása a budapesti Tudományegyetemen is folytatódott. 1946-ban habilitált, s lett magántanár a bölcsészeti karon. 1947-től már az akkor indult esti tagozat tanáraként, ekkor még külső előadóként tanította a magyar történelmet. Tegyük hozzá, az akkori esti tagozat nem is hasonlítható össze kései utódjával. Itt valóban a háborús években az egyetemről kimaradt, vagy oda el nem juthatott hallgatóknak tanítottak, s tanár és diák 105
