Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - HÍREK - Héjjas Pál: Levéltári nap a nagykőrösi levéltárban / 103–104. o.

figyelőként a központi kulturális szervezetek, közgyűjtemények küldöttei is. A tanács magára vállalta a levéltári munkák módszertanának gondozását, illetve kanadai viszonyokra való adaptálását, s a feladatok tervszerű végrehajtásának figyelemmel kísérését. Fennállásának első éveiben a rendezési és leltározási munkák terén mutatkozott lemaradás felszámolására, valamint a levéltárosok szakmai fejlesztésére, képzésére összpontosította a figyelmét a tanács. Szűcs László Levéltári nap a nagykőrösi levéltárban Immár hagyomány, hogy a Pest Megyei Levéltár nagykőrösi osztályának dolgozói levéltáruk megnyitásának évfordulóját levéltári nap megrendezésével ünneplik. Ennek keretében 1990. május 9-én lehetővé tették, hogy a város közép- és általános iskoláinak diákjai megtekintsék a levéltár — nagyközönség elől egyébként elzárt — helyiségeit, raktárait. A levéltárosok a bemutatás mellett tájékoztatást adtak az intézmény munkájáról, helyzetéről. A levéltári nap keretében — ez is hagyomány —, a levéltár tudományos munkatársai előadásokat tartottak. Böőr László fióklevéltár-igazgatónak a rövid megnyitója után elsőként Kisfaludy Katalin levéltáros beszélt Hunyadi Mátyásról „Humanista egyéniség — uralkodói személyiség" címmel. Az előadó két XVI. századi forrást ismertetett Mátyásról. Az első Szikszai Fabricius Balázstól, a második Zsámboky Jánostól való. Ök egymásnak ellentmondó képet rajzoltak a királyról, bár mindketten Bonfini „Magyar történetek" c. munkájában foglaltakat használták fel. Rövid kitérő után, melyben Mátyás neveltetéséről, oktatásáról volt szó, a szerző azt elemezte, hogy a király cselekedetei, melyeket gyakran lehetett szószegő, háládatlan stb. jelzőkkel illetni, mennyire voltak az adott kor lehetőségei, kötöttségei által determináltak. Mátyásnak ugyanis uralkodása idején nemcsak ellenségeit kellett maga mellé állítani, ill. legyűrni, hanem még barátai, rokonai gyámkodásától is meg kellett szabadulnia. Uralkodásának kezdetét egyébként is megnehezítette számos kedvezőtlen körülmény (szent korona hiánya, üres államkassza, török veszély, III. Frigyes trónigénye stb.), ezért eszközökben nem is nagyon válogathatott, ha meg akarta tartani a trónt. Mátyás reálpolitikusként mérte fel a helyzetet, látványos sikereit is ennek köszönhette. Kisfaludy szerint Mátyás király a sikerek ellenére alapvetően szerencsétlen király volt. Megkísérelt egy erős birodalmat létrehozni, mindent ennek vetett alá. Szövetségesek keresésében éppúgy, mint házasságkötéseiben. Miközben az országon belüli ellenzékeivel erőszakosan, zsarnoki módon számolt le, az udvarában a humanizmus szelleme hódított. Igaz, a látványos rendezvények, építkezések, az akkor születő, Mátyást dicsőítő irodalmi alkotások egyúttal propagandisztikus eszközként is szolgáltak, mikor az uralkodó nagyságát voltak hivatva bizonyítani. Ellentmondást, ellenvetést nem tűrő személye ellen gyakran szervezkedtek alattvalói, de a válságos helyzetekből mindig győztesen került ki. Közben egyre magányosabb lett, s uralkodása végén az udvarban a légkör az intrikák miatt olyan rossz lett, hogy halálakor azonnal felmerült a mérgezés lehetősége is. 103