Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - MÉRLEG - László Géza: Emlékkönyv Hársfalvi Péter születésének hatvanadik évfordulójára. Nyíregyháza, 1989. / 89–92. o.

Emlékkönyv Hársfalvi Péter születésének hatvanadik évfordulójára Szerk. Cservények László. Kiad. a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszéke. Nyíregyháza, 1989. ,350 p. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola Történelem Tanszéke a közelmúlt­ban egy háromszázötven oldalas emlékkönyvvel tisztelgett a tanszék 1985­ben elhunyt vezetője, az intézmény főigazgató-helyettese, Hársfalvi Péter em­léke előtt. Az ezer példányban megjelent kiadvány húsz tanulmányt tartalmaz a volt tanítványok, kartársak, barátok és tisztelők tollából. A tanulmányok Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, illetve közvetlen környe­zete múltjával foglalkoznak. Tárgyalt időszakukat tekintve, túlnyomó több­ségben a feudalizmus és a kapitalizmus korának egy-egy helyi problémáját dolgozzák fel. Az első tanulmányban Németh Péter tekinti át Szabolcs település birtoko­sait a kései középkorban, nagy oklevéltári, illetve levéltári forrásbázis alap­ján. A közlemény nemcsak birtoklástörténet, hanem egyúttal család-, társa­dalom- és gazdaságtörténet is. Mellékletként közli a „Szentemágócs nemzet­ség szabolcsi—zempléni ágának", a „Szabolcsi és Olaszi család", az ,,Upor csa­lád" és „Fúló család" leszármazási tábláját. Bársony István a sokat vitatott 1715—1720. évi összeírás forrásértékével foglalkozik. Végigvezet bennünket az egyes történetíróknak ezzel kapcsolatos álláspontján, bemutatja hogyan bizonytalanodtak el a forrás adatainak hiteles­ségét illetően. Ezután részletesen megismertet bennünket a saját értelmezésé­vel, melyen keresztül rekonstruálni igyekszik a megye korabeli gazdasági éle­tét, így egy megye példáján keresztül láthatóvá teszi az összeírás konkrét al­kalmazási lehetőségeit. Kuknyó János a szabolcs-szatmári gyümölcstermelő körzet kialakulását tárja elénk. Az 1960—1970-es évek télialma telepítései következtében vált me­gyénk az ország egyik legjelentősebb gyümölcstermelő tájává. A szerző levél­tári és leíró statisztikai források alapján áttekinti az eddig vezető utat. Ebből a XVI. századtól kezdődően elénk tárul a folyóparti rideg gyümölcstermesz­tés, a Szamos-menti dzsungelszilvások, a Tisza melléki dióligetek, a Batár kör­nyéki körtések, a vadalmások, az ártéri málnások és szedresek világa. A ta­nulmányt térképek és táblázatok teszik szemléletesebbé. Koroknay Gyula az 1753-ban újratelepített Nyíregyháza első 15 évét vilá­gítja meg, egy eddig kevésbé használt forrásegyüttes, az egri Főegyházmegyei Levéltár anyaga alapján. A betelepítés körülményeit a már korábban is Nyír­egyházán élő, s nem evangélikus vallást követő lakosok megpróbáltatásain ke­resztül is igyekszik bemutatni. Elérik tárja az új telepesek szabad vallásgya­korlatért, és a saját templom létrehozásáért folytatott harcát. H9

Next

/
Oldalképek
Tartalom