Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - MÉRLEG - Iványosi Szabó Tibor: Timár György, Hegyi Klára: Jászberény török levelei. Botka János: Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI–XVII. századi történetéhez. Szolnok, 1988. / 86–88. o.

Dicsérendő az a döntése is, hogy a várható külföldi érdeklődés kielégítése érdekében az egyes dokumentumokhoz német -nyelvű regesztákat is kapcsolt, amelyek esetenként, ha a téma ezt megkívánta, bő tartalmi kivonattá duzzadtak. Az elkészített apparátus mintaszerű! A helynévmutató és a tárgymutató a gyors tájékozódás, a szómagyarázat a nagyon alapos fordítás ellenére is a teljes megértés elengedhetetlen feltétele, de a hódoltság igazgatásával és gazdasági életével foglalkozók is gyakran fogják lapozni. Ugyancsak hasznos tájékozódási pontokat nyújt az iratok kötetbeli számának és a levéltári jelzeteinek konkordanciajegyzéke. Botk'a János dokumentumgyűjteménye időben és térben pontosan illeszkedik az előző forrásanyaghoz. Bevezetőjében jó áttekintést ad a gazdag szakirodalom ide vonatkozó anyagából. Alapvető célkitűzésével maradéktalanul egyetérthetünk: az előző részt ,, . .. a magyar hatóságoknál és a jász községeknél keletkezett iratok bemutatásával egészítsük ki...", illetve: ,,... a jász falvak török kori mindennapjainak, való életének bemutatásához járuljunk hozzá ..." Fenntartás nélkül elfogadhatjuk a Bevezető több megállapítását is, például azt, hogy „ ... Gyűjteményünk nemcsalk a helytörténeti kutatóknak nyújt hasznos segítséget, fontos ismereteket tartalmaz a névkutatás, a jogtörténet, történeti földrajz, településtörténet művelői számára is ..." Feltétlenül hasznos, hogy ez a bevezető is kiemeli a fontosabb tartalmi csoportokat és jelzi az azokra vonatkozó forrásokat. A hatvan dokumentum mind témáját, mind az iratok létrehozóját illetően igen sokféle. Az uralkodó, a központi államhatalmi szervek, intézmények, a nemesi vármegyék és a jászfkún tisztségviselők, valamint kisebb helységek egyaránt fellelhetők közöttük. Ez is biztosítja, hogy a korábbi gazdag forrásanyagot valóban színes és rendkívül fontos részletekkel tudta kiegészíteni. Tekintettel arra, hogy a Jászkunságon belül a kunokkal együtt a jászok is nagyon figyelemre méltó helyet foglaltak el a magyarországi szabadparaszti fejlődésben, melynek gyökerei jórészt a hó'doltságra nyúlnak vissza, széles körű érdeklődésre tarthatnak számot az újabb közlések is. A hódoltság korában kivívott (bár ingatag) jogaik (jórészt korlátozott) önkormányzatuk, később példaértékűvé vált megváltozásuk, a Kiskunság benépesítésében történt közreműködésük miatt az újabb iratok közzététele a tájegységnél lényegesen szélesebb körben válthat ki komoly érdeklődést. Itt is dicsérni kell az alapos apparátust, jegyzékeket, amelyek a gyorsabb tájékozódást elősegítik. A szakmai szempontból nagyon igényes kötettel kapcsolatosan legyen szabad néhány további észrevételt is tenni. Bár kétségtelen, hogy a kor és a terület azonossága összekapcsolja a két dokumentumgyűjteményt, talán mégis szerencsésebb lett volna két külön kötetben közzétenni anyagukat. A kétségtelenül rokon vonások, sőt összekötő kapcsok mellett ugyanis számottevőek az eltérések is. A valójában két nagyon markánsan elkülönülő forrásközlés egy kötetbe történő illesztése esetén a kötet belső harmóniájának biztosítása a szerkesztő elé nemcsak a szokványos feladatókat állítja. Külön történő publikálásuk révén elkerülhető lett volna, hogy a belső egységet néhány nem eléggé konzekvens szerkesztői elképzelés megbontsa. Á terjedelem egyébként is olyan nagy, hogy közel azonos terjedelmű kötetként is megjelenhettek volna a „füzetek" sorában. így feltűnik, hogy a török levelek esetében merőben más a tipografizálás, mint a latin és magyar nyelvűeknél. Nem hiányolná az olvasó a szerkesztő rövid tájékoztatóját: miért 37