Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - VITA - Borsa Iván: A levéltári forráspublikáció és a visszaemlékezés / 57–60. o.

A levéltári forráspublikáció és a visszaemlékezés Amikor kezembe vettem a Levéltári Szemle 1990. évi 2. számát, és szokásom szerint először nem a tartalomjegyzéket néztem meg, hanem találomra kinyitottam, a 37. lapon a K. aug. 13. Borsa [s. k.] szavakon akadt meg a szemem. Sohasem gondoltam arra, hogy a hivatali tevékenységem során általam kiadmányozott fogalmazványok bármelyike valaha is tudományos igényű levéltári forráspublikáció tárgya lesz, még kevésbé arra, hogy ezt meg is érem. Bikki István és Lakos János közleményének elolvasása után azonban olyan gondolatok tolultak fel bennem, amelyek talán nemcsak azokat fogják érdekelni, akik elolvasták az Iratok a katolikus egyházi levéltárak 1951. évi „kettős kezelés"-be vételének történetéhez című, bevezetéssel ellátott közleményt, hanem a levéltári források közzétételével kapcsolatos tapasztalatok levonását is lehetővé teszik. A szerzőpáros egy levéltári állagnak (a Levéltárak Országos Központjának bizalmas iratai) egy témára (a katolikus egyházi levéltárák 1951. évi „kettős kezelésbe"-be vétele) vonatkozó irataiból „néhány alapvető dokumentumot" tett .közzé. A témát dokumentálni kívánó forráspublikációk esetében mindig alapvető kérdés — ha a teljességre való törekvés nem lehetséges — miként történjék az iratok szelektálása, mi kerüljön publikálásra. A szerzők ez esetben a szó szoros értelmében kézenfekvő, de ugyanakkor kockázatos megoldást választottak azzal, hogy gyűjtőmunka nélkül egyetlen — a végrehajtás szempontjából kétségtelenül a leglényegesebb — állag iratait vették alapul és szelektáló tevékenységüket szempontjaik bővebb kifejtése nélkül ezen belül végezték el. A közölt kilenc irat ugyan megfelel annak a célnak, hogy bizonyos képet adjon a magyar levéltártörténetnek erről az egyedülálló eseményéről, a kockázat azonban abban volt, hogy a szerzők bevezetésükben a dokumentumok mozaikszemeiből olyan képet állítottak össze a közel 40 évvel ezelőtt történtekről, amely csak részben felel meg az egykori események Össze- és összenemfüggéseinek. Ennek nemcsak az az oka, hogy a szerzőknek nem lehetnek emlékeik az akkori viszonyokról, hanem az is, hogy bizonyos formai és tartalmi jegyek alapján logikai kapcsolatot kerestek és találni véltek olyan események között, amelyek ilyen kapcsolatban nem is voltak egymással. A közlemény bevezető részének egyes megállapításaival szemben, illetőleg azokat kiegészítve szeretném ismertetni azokat az eseményeket és összefüggéseket, amelyek eltérnek a közlemény bevezetésében leírtakról. Előre kell bocsátanom, hogy akkoriban (1949—1951) egyes pártkörökben az a hír tartotta magát, hogy a régi rend hívei a birtokukban levő iratanyagból igyekezték/igyekeznek megsemmisíteni azokat az iratokat, amelyek őket 57