Levéltári Szemle, 40. (1990)
Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás jogi szabályozása Magyarországon, 1945–1956 / 13–28. o.
ződés lényegében rögzítette a két állam nemzetiségi politikájára vonatkozó alapelveket is. Az egyezményben foglaltak megvalósítására magyar—jugoszláv vegyesbizottság felállítását határozták el budapesti és belgrádi tagozattal. 46 A vegyesbizottság feladata volt többek között: „Egyetemi tanszékek és lektorátusok létesítése nyelvi, irodalmi, történelmi és földrajzi, műszaki és gazdasági tudományi téren és egyéb olyan tárgyak területén, amelyek a másik állam megismerésére vonatkoznak". A vegyesbizottság célul tűzte ki nem utolsósorban, hogy „Magyarországon a jugoszláv, Jugoszláviában a magyar nemzeti kisebbség kulturális és közművelődési tevékenységének" elősegítésében közreműködjék. Lényegében hasonló elveken alapult az 1947. október 25-én, Bukarestben aláírt magyar—román kulturális egyezmény is. 47 A vallás- és közoktatásügyi miniszter 18 a magyar—jugoszláv kulturális egyezmény megkötése után, annak mintegy végrehajtásaként, 1947 október végén elrendelte a nemzetiségi tannyelvű általános iskolák tantervének az életbe léptetését. 49 A tanterv az 1947—1948. tanév kezdetétől volt érvényben. Ez az általános iskola nyolc osztályára 15 tantárgyat tartalmazott, 50 tárgyanként és osztályonként számbavéve az elsajátítandó tananyagot. A nemzetiségi tudat és kultúra ápolásában elsődleges helyet betöltő anyanyelvvel a tanterv különkülön nemzetiségi nyelvenként kívánt foglalkozni. Elsőként, az általános tantervvel egyidejűleg, a horvát tanítási nyelvű általános iskola anyanyelvi tanterve készült el, illetve került nyilvánosságra. 51 A magyar—román kulturális egyezmény törvényerőre emelésének napján pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter közzétette a román tannyelvű általános iskolák anyanyelvi tantervét. 52 Magyar—csehszlovák kulturális egyezmény ekkor — a lakosságcsere és végrehajtásának feszültségei következtében — nem született, hanem csak a kétoldalú kapcsolatok viszonylagos normalizálódása után, 1951. november 13-án. Magyarország és az NDK között pedig csak 1959. december 19-én köttetett megállapodás Budapesten a kulturális és tudományos együttműködés tárgyában. Az 1948. februári csehszlovákiai hatalomátvétellel lényegében egy időben a VKM a nemzetiségi oktatásra vonatkozó korábbi jogszabályokat azzal egészítette ki, illetve módosította, hogy a nemzetiségi oktatást azokon a településeken is be kell vezetni, ahol a népesedési adatok alapján nincs tizenöt, azonos nemzeti kisebbséghez tartozó tanköteles gyermek; 53 vagyis a rendelet a nemzetiségi iskolák felállítását már a népesedési adatoktól is függetlenítette. Ez a módosítás azzal is összefüggésben állt, hogy a nemzetiségi települések általában kis lélekszámú falvak voltak, s különösen a ki- és áttelepítések után, nem mindig adtak ki olyan tanulólétszámot, amely alapját képezhette volna a teljesen kiépített nemzetiségi iskoláknak. A rendelet több község számára felállítandó közös, ún. körzeti nemzetiségi tannyelvű iskolák létesítését szorgalmazta, amely mellett az állam „szükség esetén" tanulóotthont létesít. Az 1948 —1949. tanévben Békéscsabán szlovák körzeti általános iskola és kollégium nyitotta meg kapuit, 142 bentlakó diákkal, Gyulán pedig román körzeti általános iskola és kollégium működött 60 diákkal. 1948 márciusában a VKM román kollégiumot állított fel Budapesten, 1950 februárjában pedig Pomázon délszláv kollégium nyílt meg. 54 A rendelet kiemelten hangsúlyozta, hogy a beiratkozások alkalmával „különös figyelemmel kell vigyázni arra, hogy a szülők szabad elhatározását senki, semmilyen módon vagy eszközzel ne gátolhassa vagy befolyásolhassa". Ez a jogszabály az 1948—1949. tanévtől volt érvényben, csakúgy mint az 22