Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - Hiller István: Határvonal, 1637: spanyol orientáció és bécsi politika a XVII. század derekán / 3–12. o.

tásából. A Haditanács szerepköre kibővült, s kiterjedt a török kapcsolatok minden részletére. Külsőleg a hierarchia nyilvánvalóan továbbra is érintetlennek látszott, tartalmi kérdéseket illetően azonban megváltozott, hiszen a Haditanács a keleti ügyek tekintetében olyan funkciókat látott el, amelyeket normál körülmények között csak a Titkos Tanács gyakorolhatott. Hivatalosan a Haditanács a Titkos Tanács alárendelt szervezete volt, amely beszámolási kötelezettséggel bírt a legfelső döntéshozó testület felé, a valóságban azonban a Titkos Tanács nem tudott mindezzel foglalkozni. III. Ferdinánd és tanácsadó környezete számára az volt az elsődleges, hogy a Zsitvatorok óta fennálló status guo változatlanul épen s sértetlenül megmaradjon. Ennék elérése és biztosítása — minden szükséges döntési és végrehajtási jogkör felhasználásával — a Haditanács dolga volt.

39 A magyar érdekek szempontjából a diplomácia irányításában beállt változás lényegesebb fejlemény volt több tucat korábbi utasításnál és pecsétes császári parancsnál. Egyértelművé vált, hogy majd minden, a határrendszert, a hódoltsági kapcsolatokat, s magát az Oszmán Birodalmat érintő lényegi .kérdésben a Haditanács állásfoglalása a meghatározó. A magyarázatot nem a Titkos Tanács súlyának csökkenésében kellett keresni, hanem abban a birodalmi értékítéletben, amely alapján a legszűkebb császári tanácsadó testület a Habsburg-török kapcsolatok Magyarországot is alapvetően befolyásoló kérdéseit másodlagos fontosságúnak tartotta, s ennek megfelelően is kezelte. Ugyanakkor Kismartonban és Nagyszombatban egyaránt tisztán kellett látni, hogy a diplomácia irányítása területén történt változás háborúszülte kényszerállapot, s ezért ideiglenes jellegű. Figyelembe kellett venni a súlyponteltolódást, de szükséges és fontos volt a folyamatos munkakapcsolat a Titkos Tanáccsal is. Rövid és hosszabb távú magyar érdekek összhangját kellett megteremteni, s mindezt a Béccsel való konzultáció után egyeztetni az összbirodalmi követelményekkel. A feladat túlmutatott a királyi Magyarország határain, s lehetetlen volt kizárólag a belpolitika eszközeivel megoldani. Az eredményes munka a hazai állapotok átfogó ismerete mellett széles körű birodalmi ikapcsőlátókat és európai kitekintést igényelt. Gerard Questenberg egyértelműen felvázolta Esterházy Miklósnak a magyar politikai törekvések megvalósításának nem éppen biztató külső feltételeit: „Földkerekségünk birodalmakra szabdalva lángokban áll; törvények, igazságszolgáltatás, jog és hűség nélkül szerte minden a fosztogatás s a tűzvész martaléka. Nem tudom mit akar az Isten!"

40 JEGYZETEK 1 Anion Ernstberger: Europas Widerstand gegen Hollands erste Gesandschaft bei der Pforte (1612). In: Sitzungsberichte der bayerischen Akademie der Wissenschaften Phil-hist. Klasse Jahrg. 1956. Heft. 7. 2 Cornelis Hágáról: Hermann Watjen: Die Niederlander im Mittelmeergebiet zur Zeit ihrer Höchsten Machtstellung. Berlin 1909. 57—81. o. és Ernstberger i. m. 10. o. 3 Az állandó követségek kialakulásának és a nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt hatásának széles szakirodalma van. A problémát először tárgyalta összefoglalóan: Ottó Krauske: Die Entwicklung der stándigen Diplomatie von 15. Jh. bis zu den Beschlüssen von 1815 und 1818. In: Staats und Sozialwissenschaftlichen Forschungen 5. Leipzig 1885. Krauske felfogását erősen támadja Anton Schaube: Zur Entstehungsgeschichte der standigen Gesandschaften. In: MIÖG 10 (1889) 501—552. o. Kizárólag a pápai diplomáciára: Anton Pieper: Zur Entstehungsgeschichte der stándigen Nuntiaturen. Freiburg 1894. A kérdéskör igényes összefoglalását adja Ernst. Fritz Ernst: Über Gesandschaftswesen und Diplomatie an der Wende vom Mittelalter zur Neuzeit. In: Archív für Kulturgeschichte 33. (1951) 64—95. o. A legutóbbi modern összefoglalás Josef Engel: Das stándige Gesandschaftswesen. In: Handbuch der europaischen Geschichte 3. Stuttgart 1985. 377—387. o. 9