Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - KILÁTÓ - Solymosi László: A magyarországi középkori latinság szótára. Bp., 1987–1989. / 81–88. o.

Nyilvánvaló, hogy a curia, mansio, liber, libertás, praedium szócikkekben Bolla Ilona, illetve Szabó István vonatkozó munkáira utalni kell. S a sor — ha nem is hosszasan, de — folytatható. Csaknem az ambitus szócikk füzetének megjelenésével egyidejűleg látott napvilágot Mezey László e tárgyú cikke, egy régi előadás szövege. Erre nem, de az archidiaconatus, archidiaconus szócikkekben már lehetett volna Alexander Szentirmai munkájára (Österreichisches Archiv für Kirchenrecht 7/1956, illetve ZSGR, KA 43/1957) hivatkozni. Az utalások harmadik fajtája nem szavak és művek, hanem szinonimák között teremt kapcsolatot. A Szótár gyakorlatilag az azonos betűvel kezdődő szócikkek esetében él ezzel az eszközzel. De itt sem következetes. Az archidiaconatus — archipresbyteratus, illetve az archidiaconus — archipresbyter jelentésbeli összetartozására nem hívja fel a figyelmet. A szinonimák kezdőbetűi azonban az ábécében igen gyakran távol esnek egymástól. A campanarius, campanator, campanista, pulsator szó egyaránt harangozót jelölt, ráadásul Magyarországon az utóbbi elnevezés volt a meghatározó. A kutatót nem szabad ilyenkor sem magára hagyni. Arra még talán rájön, (hogy az ablutor, ablutrix címszót össze kell vetnie a lotor, lotrix, lavanderius, lavo szócikkekkel, ha a mosásra kötelezett földesúri népeket kívánja összegyűjteni. Ha a descensus címszó példatárában a descensus seu procuratio forrásrészlet is helyet kap, akkor a téma iránt igazán érdeklődő minden utalás nélkül bizonyára az utóbbi szócikket is megnézi. A custos szócikk olvasóját viszont hasonló adat nem segíti, s aligha gondol arra, hogy nemcsak ez a szó, hanem a thesaurarius is vonatkozhat az őrkanonokra. Végeredményben a Szótár jó használhatósága és a kutató érdekében egyik esetben sem szerencsés a hivatkozást megtakarítani. Annál inkább nem, mert az utalás az első előfordulás és a valós kép kialakítása szempontjából is lényeges. Köztudott, hogy az első előfordulás kora általában nem azonos a szó használatának kezdetével, s különösen nem esik egybe az általa jelölt jelenség születési idejével. Az 1207-től adatolt alphabetum a példatár szerint diplomatikai használatban fordul elő, s azzal az oklevéHütelesítési eljárással volt kapcsolatos, amelynek során a pergamenre kétszer vagy többször leírt oklevélszövegek közé az ábécé több-kevesebb betűjét rajzolták, majd a pergament ezeken a betűkön metszették át, s az így kapott oklevélpéldányok alkalomadtán a „félbetűk" öszszeillesztése révén igazolták egymás hitelét. Ezt az eljárást Magyarországon már a 12. század derekán alkalmazták, de az alphabetum betűit anélkül metszették át, hogy az oklevélben — miként az később is oly gyakori — ezt a szót leírták volna. A hitelesítési mód tehát jóval régebbi, mint műszava említése. Bár a sajátos eljárás jelölésére a chirographum szót is használták, Magyarországon ez a terminus ilyen jelentésben talán két évtizeddel korábban, 1181-től kezdve fordul elő. A két szócikk összekapcsolása egy utalással azonban még így is segítené a kutatót. Ilyen esetben a kezdetekről természetesen csak olyan hivatkozás tájékoztathatna, amely ezzel a hitelesítési móddal foglalkozó cikkre utalna (Magyar Herold 1/1984). Az archívum szócikk legkorábbi adata 1240-ből való. Minden valószínűség szerint a szónak korábbi említése nincsen. A kései előfordulás, az anyaggyűjtés során előkerült kevés — mindössze hat — adat, még ha a cédulázás fogyatékos is, gyanút keltő: az oklevelek, könyvek őrzőhelyét többnyire nem így hívták. Elég csak emlékezetbe idézni a hiteleshelyi oklevelek átírásait, amelyek alkalmával rendszerint a camera vagy conservatorium szóval illették a kikeresendő és átírandó oklevélpéldányok lelőhelyét. De a „levéltárt" másképpen is nevezhették. Az almádi alapítólevél egy-egy példányát például 1121-ben a monostor, illetve a veszprémi székesegyház sacrariumáhan helyezték el. Máskor in armario vagy in sacristia seu conservatorio (Wenzel, VI, 333, DF 86