Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - KILÁTÓ - Solymosi László: A magyarországi középkori latinság szótára. Bp., 1987–1989. / 81–88. o.

legfőbb hibaforrás, hiszen lexikon esetében — jól bevált módszerrel, de számítógép nélkül — lehetetlen megközelíteni a tökéletes anyaggyűjtést. Mellesleg az összehasonlítás nemcsak a gyűjtőmunka, hanem a régi forráskiadások hibáinak kiszűrését is lehetővé teszi. Hogy erre — különösen Fejér György publikációi esetében — mennyire szükség van, az közismert. Az angaria szócikk meglepően igazolja ezt, és fokozott óvatosságra int. A 'szolgáltatás' jelentésre elsőnek idézett 1266/1275. évi solventes angariam adat (az átírás éve helyesen 1274) ugyanis csak a kiadásaiban (Fejér IV/3. 314, VII/1, 333) szerepel, a szó az eredeti oklevélben (DL 40128) egyáltalán nem fordul elő, bizonyos szolgáltatás teljesítése helyett nagyon is konkrétan benne pénzfizetésről (solventes unciám) esik szó. Mivel az oklevelet csak Fejér adta ki (Reg. Arp. 1489, 2568. sz.), ebben az esetben természetesen a hibát feltáró összevetés csupán az eredeti forrással lett volna lehetséges. Még jó, hogy Fejér nyomán (VI/1, 245) besuncus szócikk nincsen a Szótárban. Ez a szóalak ugyanis 16. századi eredetű, teljesen még ma sem korrigált (Történelmi Szemle 15/1972, 290) olvasati hibának köszönheti létét: az 1293. évi oklevélben a 'pecér' jelentésű canifer vulgáris — szláv eredetű — megfelelője valójában a wesnukus (vezsnek) volt (Csáky okit. I/l, 22, Reg. Arp. 3923. sz., vö. Kniezsa István, A magyar nyelv szláv jövevényszavai, Budapest, 1955, I/l, 556, Régi magyar glosszárium, Budapest, 1984, 771). Az elmondottak után az sem hallgatható el, hogy bizonyos fogyatékosságokban a szótárkészítők túlnyomóan nyelvész műveltsége és érdeklődése a ludas. A legnagyobb időbeli eltérés az apocrisiarius első előfordulása esetében tapasztalható. A Szótár 1400-ból idézi első adatát, noha a szót kiadott oklevélben már a 13. század derekán, 1265-ben és 1277-ben is használták (Reg. Arp. 1438, 2797. sz.). Levéltáros végzettség birtokában a szótárkészítő bizonyára gyanút fogott volna az első előfordulás kései volta miatt, s tudta volna, hogy kézbe kell vennie Szentpétery Imre oklevéltan! kézikönyvét, amelyben (p. 88) megkapta volna a szükséges útbaigazítást. Nyelvésztől az sem várható el, hogy figyelemmel kísérje a forráskritika legújabb eredményeit. Szinte természetes, hogy a Szótár a beneficium szócikkben (p. 334) az 1267. évi bécsi zsinat magyarországi vonatkozású határozatát idézi. Ezek a zsinati határozatok azonban Lothar Waldmüller munkája nyomán (Die Synoden in Dalmatien, Kroatien und Ungarn, Paderborn, 1987, p. 187) nem köthetők a bécsi zsinathoz, s biztosan nem 1267-ben, hanem minden valószínűség szerint a 12. században keletkeztek. A Szótár — igen helyesen — él az utalás eszközével. Ezáltal egyfelől kapcsolatot teremt az egymással összefüggő szócikkek (pl. az allodium és az allogium) között, másfelől egyes címszavaknál olyan művekre hívja fel a figyelmet, amelyek az értelmezést segítik és a példatárat bővítik (pl. Hóman Bálint pénztörténeti kézikönyve vagy a jugoszláviai latin szótár). Ezek az utalások rendkívül fontosak, számukat éppen ezért gyarapítani szükséges. Parttalanságról természetesen szó sem lehet; a szükséges hivatkozások köre jól meghatározható. Az utalások egyik csoportját a felhasznált vagy felhasználandó kézikönyvek alkotják. A mértékfajtáknál a mértéktörténeti, vulgáris szavaknál a nyelvtörténeti kézikönyvek segítik az értelmezést és a tájékozódást, míg más esetben jogtörténeti, intézmény történeti, diplomatikai vagy egyéb alapmunkára lehet hivatkozni. így az aratrum szócikkben, amely egyetlen s nem a legjobb adattal elintézni az 'ekealja' jelentésváltozat mennyiségi meghatározottságát, Bogdán István mértéktörténeti művére, ahol az értelmezéssel együtt az ekealja nem is mindig egyező nagyságára több példa olvasható. A másik csoportba azok a „terminológiai" tanulmányok tartoznak, amelyek kifejezetten valamelyik szó vagy szócsoport jelentéstörténetével, illetve bizonyos szókészlet (pl. vasművesség, textíliafélék) értelmezésével foglalkoznak. 85