Levéltári Szemle, 40. (1990)
Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Tervezet a magyar levéltárügy újraszabályozására / 8–29. o.
A levéltári intézmények száma — a jogszabályok által biztosított lehetőségek ellenére — a szükségesnél jóval kisebb mértékben növekedett. Szaklevéltárat eddig a Központi Statisztikai Hivatal, a Magyar Tudományos Akadémia, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és öt egyetem alapított. Ezek a levéltárak a forrásanyag mintegy 8%-át őrzik. A régebbi alapítású, majd 1969-ben szaklevéltárrá minősített intézmények anyaga a nemzeti levéltári fond kb. 10%-át teszik ki. (Az egyházi levéltárak anyaga 5%-ra, a Hadtörténeti Levéltáré 2 %-ra, s az elvileg ide sorolható pártarchívumoké pedig 3%-ra tehető.) A Magyar Országos Levéltár épületének raktárai a 60-as évek közepére az 1945 előtt működött kormányszervek, az országos intézmények és az államosított nagyvállalatok irataival teljesen megteltek. A felső szintű állami szervek és a nagyvállalatok levéltári anyagát őrző Üj Magyar Központi Levéltár épületének terve a 70-es évek elején lekerült a napirendről, s új raktárainak kialakítása, a legszükségesebb technikai feltételek megteremtése a 80-as évek elején kezdődött csak el. (A két országos levéltár a teljes levéltári anyag 23%-át foglalja magába.) A fővárosi és a megyei tanácsok levéltárai, amelyek a magyar levéltári forrásanyag 59%-át őrzik, a tanácsi irányítás alá kerülés óta, de különösen az elmúlt évtizedben igen jelentős fejlesztésben részesültek. A dolgozói létszám több mint négyszeresére nőtt (jelenleg 497 fő), s az intézmények többségének elhelyezési körülményei is lényegesen javultak. A már levéltárban lévő anyagnak közel 35%-a került jobb körülmények közé, s több mint 30 ezer fm irat átvételére nyílt lehetőség. (A raktárak kialakítása általában régi épületek felújításával történt, s ez szükségszerűen maga után vonta az intézményi széttagolódást. A 19 megyei levéltár összesen 15 városban működtet fióklevéltárat, s 12 községben tart fenn raktárát.) A különböző volumenű fejlesztések következtében az egyes intézmények között, a működési feltételeket illetően igen nagy különbségek alakultak ki. Az elhelyezési viszonyokat és a raktári férőhely szűkösségét tekintve Bács-Kiskun, Győr-Sopron és Hajdú-Bihar megye levéltárai vannak a legrosszabb helyzetben. A levéltárügy átfogó szabályozásainak hatása, a négy évtizeddel ezelőtt kialakított országos intézményhálózat működésének eredményei és problémái legbiztosabban a forrásanyag állapotán mérhetők le. Az 1950 előtt keletkezett forrásanyagból mindaz, ami napjainkig fennmaradt, szinte teljeskörűen levéltárba került. A még irattárban őrzött, levéltári átvételre váró dokumentumok mennyisége kb. 3000 fm-t tesz ki. (Ez döntő részben vállalati iratanyag.) A közelmúlt történeti dokumentumait illetően jóval kedvezőtlenebb a kép. A forrásérték, s így a történeti kutatás szempontjából fontos szervek levéltárérett iratait ez idáig csak töredékesen volt mód átvenni. Több főhatóság (ezek sorából a Belügyminisztériumot és a Minisztertanácsot kell kiemelni), illetve a főhatóságok és a jogszolgáltatás területi (dekoncentrált) szervei és gazdasági szervek tartoznak ebbe a kategóriába. Kereken 50 000 fm-re tehető a részben levéltári raktárhiány, részben az átadási szándék hiánya miatt levéltári átvételre váró hagyományos iratanyag mennyisége akkor, ha a 20 évesnél régebbi iratokat vesszük figyelembe. Ugyanakkor a raktárak és a szükséges speciális felszerelések hiánya miatt megoldatlan a műszaki és építészeti dokumentumok, valamint a számítástechnikai adathordozók archiválása is. Elsősorban az 50-es évek legelején elkezdett, s azóta is folyamatosan, összehangoltan végzett szakmai munkának köszönhetően az általános levéltárak jelenleg már 190 ezer fm-t kitevő anyagának 94%-a — szakmai szempontból — kutatható, 79%-a pedig megfelelően rendezett. A levéltári anyag fennmaradása szempontjából döntő fontosságú, hogy annak tárolása megfelelő körülmények között történjen, illetve hogy a már pusztulófélben lévő dokumentumok megmentéséhez szükséges technikai berendezések rendelkezésre álljanak. Jelenleg elfogadható mértékben egyik feltétel sem biztosított. A raktárak kb. 35%-a nem alkalmas iratok őrzésére. A levéltári állományból 10 000 fm-t nedves helyiségekben, 50 000 fm-t pedig felújításra szoruló, többnyire fűtetlen raktárakban tárolnak. A megfelelő raktárakban is nagy mennyiségű olyan anyag található, amely évtizedekig volt mostoha körülmények között, s ennek következtében állaga pusztul. A XX. századi íratok zömét a papír- és az íróanyag gyenge minősége miatt a szétmállás és az elhalványulás veszélye fenyegeti. Jelenleg országosan 18 000 fm igényelne mielőbbi konzerválást, restaurálást, s mintegy 50 000 fm iratot kellene a legsürgősebben mikrofilmre venni ahhoz, hogy legalább a rajtuk lévő információk fennmaradjanak. Ezzel szemben a rendelkezésre álló műhelykapacitás jelenleg évente csupán 70 fm irat fertőtlenítését, 4 fm irat restaurálásai-konzerválását és 170 fm irat mikrofilmezését teszi lehetővé. 29