Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - K. Lengyel Zsolt: Magyarságkutatás Münchenben: adatok és gondolatok az Ungarisches Institut München munkájáról / 37–51. o.

Ehhez a másik érintett oldal hozzájárulása legalább annyira elodázhatatlan, mint a magyaré. Sok függ attól, milyen mértékben sikerül a nyugat-európai, azon belül a német tudományos élet képviselőit meggyőzni afelől, hogy egy történetíró magyar létére is képes magyar kérdésekkel elfogulatlanul bánni. Végső soron lélektani probléma ez: egyrészt belátni, hogy azok a magyar kérdések némelykor nem olyan fontosak, hogy a kritikus közönség ne a származási indíték felől ítélje meg őket, másrészt elfogadni azt a tehertételt, hogy annak a történetírónak a szakmain túl mindig jut még egy vizsga: az érzelmi/'

9 Lehet, hogy e két vizsga eredménye ellentmond egymásnak, és az így keletkező feszültség igazából fel nem oldható, csak enyhíthető újabb és újabb megméretésekkel. Azonban e részleges megoldás mellé egy másik út is kínálkozik, mégpedig az itt felvezetett iskolateremtésé. Az iskola az UIM esetében segédfogalom csupán. Minden magasan szárnyaló hitvallás előtt jól megfontolt gyakorlati teendőket jelent: a magyar és nem magyar szakemberek közötti kapcsolatok intézményesítését. Azért, hogy a magyar és nem magyar fél együtt álljon a bírálat elébe, együtt vizsgázzon egyazon mérce szerint. Ezt kísérelte meg az UIM Szabó—Jakó-emlckkönyvével. Az ünnepeltekhez méltó Erdély és szomszédai témakörben 76 szerző kéretett fel a Németországi Szövetségi Köztársaságban, Svájcban, az Egyesült Államokban, Angliában, Finnországban, Olaszországban, Romániában és Magyarországon. A beérkezett és a két kötetben olvasható alapkutatások eredményei magyar, német, erdélyi szász és román véleményt tükröznek, ama felfogás cáfolatául, amely szerint Erdélyről szólva az ottani fő nemzeti közösségek képviselői nem férhetnek meg egy tudományos közösség fedele alatt, s ha mégis, akkor bizonyára propagandisztikus célzattal. A nemzetközi hungarológia — a délkelet-európai társadalomtudományi kutatások keretében — a közelmúltban erősen kultúrdiplomáciai jelleget öltött. A nyolcvanas évek politikai reformjai lényegében egybehangolták a magyar nemzeti ügyek tudományos és külpolitikai képviseletét, mely folyamatot gyorsította az általános enyhülés a Magyarország és a nyugati országok közötti kapcsolatokban.

50 Csökkenőben tehát a külhoni hungarológusok súlya? A nemzeti — nem állami — hovatartozásukban érintettek helyett a politikai lehetőségekhez igazodó semlegesek: címszóba sűrítve ez a távlata például a Münchenben székelő Südosteuropa-Gesellschaft gyakorlatának, amely a tudományos kapcsolatokat tervszerűen az illető államok nemzetközi kulturális szerződéseinek medrébe helyezi el.

51 Ilyen hatósugárban jöttek létre a magyarországi alapítású vagy ottani személyzettel ellátott — s részben a müncheni társasággal szervezetileg összeszövődő — intézetek és folyóiratok, mint a Nemzetközi Hungarológiai Társaság (Hungarológiai Értesítő. Hungárián Studies), a Magyarságkutató Intézet (Magyarságkutatás), a Rivista di Studi Ungheresi, vagy legutóbb a Berliner Beitrage zur Hungarologie. Schriftenreihe des Fachgebietes Hungarologíe und Finnougristik der Humboldt-Universitat zu Berlin. Megannyi ^kultúránk nagykövete^? Róbert Gragger példaképe kísérti mindahány csoportot kimondva vagy kimondatlanul.

52 A Zentrum für Hungarologie im Finnisch-TJgrischen Seminar der Universitat Hamburg kifejezetten ennek az elődnek a nyomdokába lépne, olyannyira, hogy párhuzamos vagy éppenséggel korábbi rokontörekvésekről megfeledkezni látszik.

5

^ A megőrzendő és követendő hagyomány ügyében az UIM ha akarná, akkor sem tudná elvonatkoztatni létezését attól a fennebb már említett ténytől, hogy anyagilag és szellemileg nem áll mögötte magyar kormányzat. Ilyen értelemben graggeri örökös ezentúl sem lehet. A Német Szövetségi Köztársaság területén működő más nemzetiségű kulturális, szociális és tudományos szervezetek ösz44