Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - Haraszti Viktor: A Nemzeti Parasztpárt 1946. november 2–3-i nagyválasztmányi ülése és előzményei / 15–36. o.

Ügy érzem — s ez adja a nagyválasztmány jelentőségét —, 1946 ősze volt az az időpont, amikor még lehetett volna tenni valamit a magyar demokráciáért. S bár a népi demokráciák építésének szakaszaiban Kelet-Európában a hasonló vonások domináltak, mégis úgy tűnt egy rövid ideig, hogy Magyarország kivételes helyzetbe került, s ezt alátámasztotta az 1945-ös választások megtartása és a többpártrendszeren alapuló koalíciós kormányzás fenntartása is. Sok kedvezőtlen jel ugyan ellentmondott ennek, de 1946—47 fordulójáig még hihető volt, hogy ezek megváltoztathatóak. De mivel Kelet-Európa többi országaiban november végére már előbbre tartottak a népi demokrácia építésében, mint hazánk, ezért a Kommunista Párt „rákapcsolt a motorra". Az „összeesküvés" ügye a „szalámi politika" első szelete volt. S bár 1947-ben gyakorlatilag még többpártrendszer volt Magyarországon, az ország sorsa ekkorra már eldőlt. Kovács Imre is „árral szemben", úgy is mondhatjuk, a „történelemmel szemben" próbált politizálni, míg letartóztatását megelőzendő emigrációba nem kényszerült. Veres Péter sem tudta a beszédében ígérteket megtartani, sőt, még a pártot sem tudta megmenteni. Bibó István szerint egy időben Rákosi tervei között szerepelt Veres Péter és Farkas Ferenc elleni koncepcionális fellépés, de végül a szociáldemokraták lettek a fő célpont.

89 Nem vették figyelembe Veres Péter „Paraszti jövendő"-jének gondolatait sem, az állami, a szövetkezeti és a paraszti magántulajdon egységéről, pedig gondolatai napjainkban is megfontolandóak. Fontos lépés volt 1946 novemberében a pártegység megmentése, hisz a párt kettészakadása a magyar demokrácia amúgy is szűkre szabott hátralévő idejét kurtította volna meg. Sajnos, Veres Péter túlbecsülte maga és pártja lehetőségeit, hiszen Rákosiék uralmának kiépítését nemhogy megakadályozni, de fékezni sem tudták, s ez a parasztságra nézve is tragikus következményekkel járt. Természetesen ez nem Veres Péter hibája s nem szabad a nagyválasztmányi ülést a mai tudatunkkal nézni, akkor, 1946 őszén ez helyes lépés volt. Hisz Veres Péter beszédében mindazokra ígéretet tett, mely kérdések mögött a nagyválasztmány szinte egésze felsorakozott, s ha ezt az önálló, Veres Péter-i politikai programot a Nemzeti Parasztpárt követni tudja, egész máshogy alakulhatott volna hazánk történelme. Mivel ezt a kül- és belpolitikai helyzet alakulása nem tette lehetővé, így ez a gondolat csak a feltételezések sorát gyarapíthatja. Veres Péter megfogalmazta a nagyválasztmányon azt is, hogy ebben az esetben mi a magyarság lehetséges útja, s ez politikájának és hitének lényegére is rávilágít: „Ha erőink kevesek ahhoz, hogy a nagyhatalmak játékába beleszóljunk, akkor forduljunk önmagunk felé, mert a lélek végtelen, a belül levő lehetőségek végtelenek, mert az okosság és az önmagunk iránt való felelősség képessé tud tenni bennünket arra, hogy bölcs és becsületes politikát folytassunk minden szomszédunk felé, a Szovjetunió felé, és a magyar nemzet megbecsülésének érvényt tudunk szerezni." JEGYZETEK 1 Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom, New York 1983. 2 Salamon Konrád: A Márciusi Front, Budapest 1980. 3 Kovács Imre: A Márciusi Front, Magyar Öregdiák Szövetség Bessenyei György Kör 1980. 64. 1. 4 Varga Rózsa: A népi írók „Szabad Szó'' című lapjának történetéből. Irodalomtörténeti Közlemények 1962/4. 5 Az Ideiglenes Nemzetgyűlésben a párt 16 képviselői mandátumot kap a 230-ból. 6 Gyarmati György — Botos János — Zinner Tibor — Korom Mihály: Magyar hétköznapok Budapest, 1988. 86. 1. 7 Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története Budapest, 1972. 38. 1. 32