Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - Haraszti Viktor: A Nemzeti Parasztpárt 1946. november 2–3-i nagyválasztmányi ülése és előzményei / 15–36. o.

múltban, hogyha rá akartunk nézni egy témára parasztpárti módon, akkor t párt egyik szárnya ráerőszakolta véleményét a másikra. A Kommunista Párttal való viszonyunkat őszintévé és becsületessé kell tennünk." Kovács támadta á Győrffy kollégium szellemét, mely szinte erősebb, mint a Nemzeti Parasztpárt irányába való hűség. Valamivel később a vita holtpontra jutott, vádak és ellenvádak ismételgetésévé vált. A fő kérdés a három Győrffy kollégista ügye maradt. Az Erdeiszárny bizonyítékokat követelt, a Kovács-szárny pedig bizalmatlanságról beszélt, melyhez nem kellenek konkrét bizonyítékok. A vita meddőségére a következő szóváltás jellemző s egyben megvilágítja a szárnyak álláspontját is: „Farkas Ferenc: Itt nem konkrét vádakról van szó, hanem bizalmatlanságról. Veres Péter: Bizalmatlansági válság következményeképpen le kell váltani őket. Erdei Ferenc: Én nem vagyok bizalmatlan. A pártbíróság döntse el az ügyet." Mielőtt a vita személyeskedésig durvult volna, Veres Péter lezárta a gyűlést, kitűzve a következő napi folytatás időpontját. Másnap reggel a pártegység megmentése érdekében Veres Péter vette kezébe az irányítást.

51 Engedett a Kovács-szárny és a parasztképviselők együttes nyomásának, s kijelentette: ,,a három Győrffy kollégistával kapcsolatban nincs más megoldás, minthogy a párt központi alkalmazásából kilépnek és maguk ellen pártbírósági eljárást kérnek."'

2 Ügy látszik, az éjszakai mérlegelések hatására mindkét szárny látta az erőviszonyok egyensúlyát s ezért Veres Péter javaslatát elfogadva a vitát lezárták.

53 De a vita csak látszólag jutott nyugvópontra, hisz a következő ülésen újra a Győrffy kollégisták ügye a központi kérdés. Űjra elhangzanak az ismert érvek, de most az a fő kérdés, az érintettek megtarthatják-e politikai bizottsági tagságukat? Végül titkos szavazással 9—8 arányban a felfüggesztés mellett döntöttek.

54 A következő politikai bizottsági értekezlet

55 ismét viharos összecsapás színhelye lett. A tárgy most a Kommunista Párthoz való viszony volt. A párt vezetőinek nézeteit ebből a jegyzőkönyvből ismerhetjük meg a legtisztábban, ezért részletesebben foglalkozom vele. Kovács Imre felszólalása indította meg a vitát: „Rákosi azt mondotta kongresszusi beszédében: a Nemzeti Parasztpárt bomlasztására kívülről irányuló kísérlet megszüntetésére szorosabbra kell fűzni a parasztpárttal való kapcsolatunkat."

50 Rákosi ezt a Parasztpárttal való tárgyalás nélkül jelentette be, s ez csak „afféle intés a pulikutyának. Ne nyilatkozzanak addig rólunk, amíg velünk nem tárgyaltak". Kovács Imrének ez az álláspontja, szövetséges pártokról lévén szó, jogosnak tűnik. „Rákosi továbbá azt mondja: a népi demokrácia út a szocializmus felé.

57 Amikor hallom ezeket a nyilatkozatokat, némi megdöbbenés tölt el." Kovács Imre szerint az a végállomás az államszocializmus lesz, ezt élesen elutasította, helyette szövetkezeti szocializmust iképzelt el.

58 Ezért a következő kérdést tette fel: „Vajon az út végéig a kommpárttal megyünk, vagy csak egy szakaszát teszszük meg közösen? Meg kell kérdezni a kommpártot, hogyan képzelik ők el a szocializmust?" Darvas József a Kommunista Párt taktikájának jó ismeretéről tett tanúságot, mikor erre így válaszolt: „Ha felvetnénk nekik a kérdést, hogy mit értenek szocializmus alatt, nem kapnánk megfelelő választ, legfeljebb a mostani etapra vonatkozólag. Nagy kérdés, hogy a következő 3—4 etapban a mi szándékunkban a parasztság érdekei összeesnek-e a koimmpárt szándékaival. Azt kell nézni, hogy a kommpárttal való együttműködésünk a parasztság érdekében 20