Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A keresztény párt és a katolikus egyház politikai útkeresése az 1930-as évek második felében / 47–63. o.

A baráti üzenetekből, amiket tőle vagy fő korifeusaitól hozzám közvetitettek, azt kellett kivennem, hogy tehertételnek érzik és, egyáltalán nem örvendenek a katolikus egyház részéről mutatkozó hidegségnek vagy ellenállásnak. Nem szeretnék a hatalmat a katolicizmus duzzogása vagy félreállása mellett átvenni. Nem szeretnék, hogy ha csak lelkes, de taplófejü tömegek állnának mellettük s az a komoly benyomásom, bár a vezetőkkel még nem ültem össze tárgyalásra, hogy ma még befolyásolhatók és irányíthatók s legalább annyit meg lehetne akadályozni, hogy programjukba a természettörvénnyel vagy a katolicizmussal ellenkező tételek ne kerüljenek. Ma még az a súly, amit legalább is a katolicizmus jónéhány életerős szervezetének a becsületes paktum alapján való odaállása nekik adna, felbecsülhetetlen érték volna számukra. Törvényesen nyitná meg útjukat a hatalom felé, amit sohasem felejtenének el s amiért föltétlenül hálásak lennének. Ha azonban, mereven elzárkóznánk minden tárgyalás elől, nem tudom, vájjon a hidat megépíteni utólag lehetséges lesz-e. A bajt még tetézi és a veszélyt kimondhatatlan naggyá teszi az, hogy a katolicizmusnak nemzetibben és szociálisabban gondolkodó része szószékhez nem juthat s a legégetőbb kérdésekben véleményét egyáltalán nem nyilváníthatja. Célzok itt arra a szerencsétlen sajtópolitikára, amelyet a Központi Sajtóvállalat folytat.

23 Nem akarok senkit külön hibáztatni vagy vádolni, de meg kell állapítanom, hogy velem együtt az egész szerkesztőség akarata és izlése ellenére szerkeszti ezeket a lapokat. Soha semmi őszintén szivünkből jövő irás ott meg nem jelenhetik. Minden komoly és aktuális kérdésre a vezetőség azt mondja, hogy ilyen kényes dolgokba mi nem szólhatunk bele. Talán még én egyedül élvezem a legnagyobb szabadságot,

24 de legkomolyabb gondolataimat én is csak idegen témákba és virágnyelvbe bujtatva jelentethetem meg s cikkeimnek egy tekintélyes része egyszerűen megrendelésre, illetve szerkesztőségi parancsra íródik. Néha már azt se tudjuk, hogy milyen szürke és ártatlan témát vegyünk elő, hogy a vezetőség ízlésének megfeleljen. Ebből a fonák és szerencsétlen sajtópolitikából két rémes veszély is származott: egyrészt a közönség elhitte, hogy mi csak a kapitalisták és a zsidók szekerét toljuk — hiszen még nekem is visszaadták sorozatosan minden cikkemet, mely e két égető kérdés kinövéseiről szólott

25 — s ami még nagyobb veszedelem, ez a sajtópolitika, mely magát mindig az Egyház tekintélyével takargatta, elhitette azt is, hogy a hivatalos Egyház gondolkodik igy és szegül ellene a népi vagy erősebb szociális törekvéseknek.

26 Eminenciás; Uram, szinte borzalommal kell leírnom, de való, hogy a katolikusok körében már nemcsak politikai káosz van, mert ez volna még a legkisebb, hanem lelki meghasonlás. A politika az emberek hitére és meggyőződésére kezd visszacsapódni s még a legjobbakban is legalább oda elvezet, hogy hitüket már különválasztják az Egyház szerepétől. Befejezem jelentésemet. Mély alázattal, de megrendült lélekkel kérem, méltóztassék az itt leírtakat bölcs megfontolás tárgyává tenni. Én mindenesetre ugy érzem, hogy lelkiismeretem még soha nagyobb és felelősségteljesebb lépésre nem kényszeritett. Felszentelt kezeit csókolva, vagyok Eminenciádnak mélyen tisztelő hive és szolgája: Dr. Nyisztor Zoltán pápai kamarás, szerkesztő (Az irat külzetén Serédi bíboros 1938. április 4-én kelt válaszának saját kézzel írt fogalmazványa: „Március 29-én kelt soraiban foglaltakat elolvastam és egyelőre tudomásul vettem." Nyisztor jelentése géppel írt, eredeti tisztázat. EPL Cat. D/c— 1496/1938.) 4. Az Egyesült Keresztény Párt 1938. december 7-i deklarációja ellenzéki magatartásának feladásáról és az Imrédy-kormány támogatásáról A kereszténypárt

27 deklarációja az erélyről és megértésről! A kereszténypárt a következő deklarációval fordul az ország közvéleményéhez: A kereszténypárt november 24-én

28 a képviselőházban a szavazásnál Imrédy Béla és kormánya mellé állott. Ennek a lépésünknek, melyet a keresztény magyar közvélemény általános helyesléssel fogadott, két oka volt. Az egyik, hogy veszedelmes kísérletezésnek tartottuk a mai időkben kormányválság felidézését, a másik, hogy a kormány mellé állva, támaszt akartunk nyújtani, annak az alkotmányos 57