Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - G. Vass István: A kutatási korlátozások kérdésköréhez / 27–32. o.

A kutatási korlátozások kérdésköréhez A kutatók mellett a levéltárosok és a levéltárügy irányítói is régóta tudják, hogy a levéltári kutatásokra vonatkozó rendelkezések alapo,s felülvizsgálatra szorulnak, mert a történeti kutatást nehezítik, a levéltárakat felesleges munkával terhelik, s a levéltárosokat sokszor megalázó, olykor nevetséges helyzetbe hozzák. E gondot és a megoldáson való közös gondolkodást tükrözik a Levéltári Szemlében megjelent cikkek,

2 valamint a Nyilvánosság Klub 1989. április 6-ai vitája nyomán kibontakozott hírlapi polémia

3 is. Ez utóbbi során mondatott ki világosan, hogy a kutatási korlátozások kérdése szorosan vett politikai kérdés. Ahogyan a Kulturális Minisztérium 1975-ös utasítása hűen tükrözte az akkori magyar politikai viszonyokat, ugyanúgy a kérdés (mai megítélése is — a privatizáció ügyével, az egyesülési szabadság kérdésével, vagy a törvénysértések felülvizsgálatával egyetemben — nyilvánvalóan a napjainkban végbemenő politikai változások függvénye. S a politikai felfogásban végbement változásokat előbb-utóbb az ide vonatkozó jogszabálynak is tükröznie kell. Lakos János, a Levéltári Szemle 1989. évi 2. számában publikált tanulmányában pontról pontra bemutatja a kutatási korlátozások 1945. utáni alakulását, fokozatos „kiteljesedését" s utal annak politikai hátterére is. Az alábbiakban főként ez utóbbiról szeretnék valamivel bővebben szólni.* * * * A hatalom megragadásának, kisajátításának elengedhetetlen kísérőjelensége, sőt fontos eszköze az információk monopolizálása. Ez a folyamat (a nyugati típusú fejlődéstől való elkanyarodás) jól megfigyelhető a kelet-európai országok történetében is. A nyugat-európai és észak-amerikai országok többségében ugyanis a XVIII. század végétől a XX. század második feléig tartó folyamat eredményeként fokozatosan sikerült érvényt szerezni annak az elvnek, hogy az államigazgatási szervek rendelkezésére álló információkat 'mindenkinek joga van (megismerni. Joga van például betekinteni az állami ügyintézés során keletkező aktákba is. Ha az állam jogos érdeke, vagy a személyiség védelme mégis megkívánja a dokumentum hozzáférhetőségének korlátozását, azt a tényt mindig a hatóságnak kell bizonyítania. E folyamat eredményeként ezekben az országokban a közigazgatás (a végrehajtó hatalom) ellenőrzése a parlament mellett éppen az információkhoz korlátozás nélkül hozzájutó sajtón keresztül valósul meg. * A szerkesztőség nem osztja 'mindenben a szerző álláopontját, de a szabad véleménynyilvánítás elvének tiszteletben tartásával szükségesnek tartja a szakmai közvélemény elé bocsátani. 27