Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - HÍREK - Kállay István: Konferencia az európai tudományos levéltárosképzésről. (Marburg) / 97–98. o.

a paleográfia, a levéltárügy szervezete, hatóságtörténet, begyűjtés, selejtezés, ügyfélszolgálat, raktári ügyelet és a levéltári forrásismeret. Maga a képzés 67 hétig tart (közben szabadságidővel). A képzési idő négy részre oszlik. Az első negyedben levéltártudomány (bevezetés, alapfogalmak, szakterminológia, irat­tári rendszerek, tipológia, segédkönyvek, regisztratúra), történeti segédtudomá­nyok (elsősorban diplomatika, valamint közép- és újkori paleográfia), francia iratolvasás, alkotmány- és igazgatástörténet, helytörténet (módszer, irodalom, források, történeti földrajz, demográfia, településtörténet), közép- és újkori jogtörténet (egyházi igazgatás- és jogtörténet is), valamint érem- és pénztörté­net (alapfogalmak, módszer) képezi a tananyagot. A második negyedben tovább folytatják, Papritz könyve szerint, a levéltártudományt, tanulnak kartográfiát, levéltártörténetet (iratanyag-, hivataltörténet, tipológia, német és szomszédos or­szágok levéltártörténete 1918-ig), történeti segédtudományokat (közép- és újkori paleográfia), francia iratolvasást, alkotmány- és igazgatástörténetet, regionális tör­ténetet, közép- és újkori jogtröténetet, történeti szociológiát és gazdaságtörténe­tet. Fakultatív lehet választani a műemlékvédelmet. A harmadik negyedben levéltártudomány, az európai levéltárügy, középkori segédtudományok, irat­tan, francia iratolvasás, alkotmány- és igazgatástörténet, jogi ismeretek, vala­mint történeti szociológia és gazdaságtörténet szerepel. Fakultatív tárgy a párt­és szakszervezettörténet. A negyedik negyedben a modern iratkezelés, közmű­velődés (öffentlichkeitsarbeit), egyházi és világi XIX— XX. századi igazgatás­történet, XX. századi levéltártörténet és levéltári igazgatás van napirenden. Az utolsó negyed második felében foglalkoznak a selejtezéssel, a modern irat~ kezeléssel, a források értékelésével, kép-, film- és hanganyaggal, visszaemlé­kezésekkel, reprográfiával. Az első negyed végén diplomatikából, a második vé­gén régebbi iratokból vizsgáznak. írásbeli és szóbeli szigorlat van a harmadik negyed végén történeti segédtudományokból, helytörténetből, jogtörténetből, történeti szociológiából és gazdaságtörténetből. A negyedik végén levéltártudo­mányból, levéltártörténetből, technikából, segédtudományokból, alkotmány- és igazgatástörténetből vannak vizsgák. Megjegyzem, hogy a marburgi iskola irigylésreméltó tankönyvekkel rendelkezik. Ezek egy részét (a fent említett Pap­ritz-művön kívül pl. a német iratolvasási segédletet) az ELTE-n is használjuk. Természetesen kedvező visszhangot váltott ki, amikor ezt előadásomban meg­említettem. A legnagyobb érdeklődés a szovjet küldött előadása iránt nyilvánult meg. Hangsúlyozta, hogy az átalakítás széles látókörű levéltárosokat igényel. A moszkvai főiskola munkája eddig is ismert volt. A szakemberhiány azonban megkövetelte, hogy néhány vidéki egyetemen is képezzenek történész-levéltá­rosokat: pl. Urai-egyetem, Riga,_Vilnius, Kijev, Taskent, de tervezik más egye­temeken is. Fő tárgyként oktatják a törénelem mellett a történeti segédtudo­mányokat, a hatóságtörténetet, az archeográfiát, a levéltártudományt, a levél­tártörténetet és szervezetet. A gyakorlattal való szoros kapcsolatot a levéltá­rakban létesítendő filiálék útján akarják fokozni. Az Osztrák Történetkutató Intézet, Hageneder professzor előadása szerint, arra törekszik, hogy megőrizze a hagyományt: a történeti segédtudományok magas szintű oktatása és kutatása mellett megfeleljen a modern levéltári is­kola követelményeinek is. Végzett hallgatói közül 1945 óta 46% a levéltárakban helyezkedett el, ami nem nevezhető rossz aránynak. Kállay István 98

Next

/
Oldalképek
Tartalom