Levéltári Szemle, 39. (1989)
Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - MÉRLEG - Buzási János: Levéltári épületek. Franciaországi építkezések húsz éve 1965–1985. Paris, 1986. / 95–97. o.
— a beruházó, — a tervező, — a megvalósítás éve, — a beruházás költsége, — a beruházás készültségi foka, — a létesítmény alapterülete, raktári kapacitása (polc-fm-ben), technikai felszereltsége (légkondicionálás, tűzjelzés stb.), műhelyek, laboratóriumok, kutatótermek, kulturális és szociális helyiségek. A megyei levéltárépítkezések húszévi eredményeinek összegzéséből kitűnik, hogy 59 megyében (köztük mind a mégy tengerentúli megyében), vagyis a megyék közel kétharmadában volt nagyobb méretű levéltári építkezés, s ezek több mint fele komplett új levéltár. A megyék húsz év alatt összesen körülbelül egymilliárd frankot költöttek ilyen célra, de talán ennél is többet mond az az adat, hogy ez időszak alatt a megyei levéltárak mintegy háromnegyedmillió folyóméter, többé-kevésbé korszerű raktári férőhellyel gyarapodtak. Ha lehet, még nagyobb szabású, de mindenképpen koncepciózusabb a francia nemzeti levéltár, az Archives nationales fejlesztése a tárgyalt húszéves időszakban. A következő létesítményekről van szó: 1. Központi levéltár a modern kori minisztériumi iratanyag számára (Le Centre des archives contemporaines; ismerteti: Claude Aureau). A 800 000 fm iratanyagot befogadó levéltárral kapcsolatos első javaslatot még 1962-ben dolgozta ki a francia levéltárak igazgatósága. A komplexum elhelyezésére egy 1967-es miniszterelnöki rendelet Fontainebleau-ban jelölt ki 53 hektárnyi területet. Az elképzelés szerint a levéltár végleges kiépítettségében 110, egyenként 80 000 fm befogadóképességű egységből áll majd. 1985-ig az első két egységet adták át rendeltetésének. 2. Központi mikrofilmtár és laboratórium (Le Dépőt central de microfilms; ismertetik: Michel Quétin és Alain Venturini). A légkondicionált, földalatti raktárakkal rendelkező objektum a Seine-Maritime megyében fekvő Espeyrankastély közelében létesült. A filmtár polcain mintegy 20 millió méter 35 mm-es tekercsfilm helyezhető el. 3. A tengerentúli levéltárak központja (Le Centre des archives d'outre-mer; ismertetik: Jean-Francois Maurel és Daniéle Neirinck) Aix-en-Provence-ben épült, két ütemben, 1965—1986 között. A volt gyarmatügyi minisztérium és az egykori gyarmati hatóságok iratanyagának elhelyezésére szolgáló levéltár raktári kapacitása 43 000 fm. Mikrofilm-laboratóriummal és kutatóteremmel is rendelkezik. 4. A francia nemzeti levéltár kutatási és tájékoztatási központja (Le Centre d'accueil et de recherche des Archives nationales — Caran; ismertetik: Lucie Favier és Bemard Mahieu). A Párizsban, több régi épület összekapcsolásával létesült bázis a levéltári célú épületadaptáció figyelemre méltó példája. Méreteire jellemző, hogy egyedül a leltárterem alapterülete 500 m 2 , a kutatóterem 150, a mikrofilm-kutatóterem 100 kutatót tud egyszerre fogadni. A központ oktató- és társas helyiségekkel, kényelmi berendezésekkel éppúgy el van látva, mint a ma legkorszerűbb információtechnikával. A negyedik fejezet a levéltárak technikai felszerelésével foglalkozik: — Térképek, tervrajzok és nagyalakú iratok tárolása és kezelése (JeanPierre Babelon). — Számítástechnikai eszközök (Michéle Conchon, Iván Kozine, Gérárd Naud). — Reprográfiai berendezések (Michel Quétin). 96
