Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - KILÁTÓ - Cova, Ugo: A Trieszti Állami Levéltár (L'Archivio di Stato di Trieste) / 70–77. o.

ténész tevékenységének következménye, csak akkor változhat meg, ha Trieszt városa önként átadja levéltári anyagait a helyi állami levéltárnak. Az olasz levéltári törvények azonban lehetővé teszik a városoknak és más helyi közintézményeknek, hogy maguk őrizzék régi irattáraikat. Az említettekből következően a Trieszti Állami Levéltár raktáraiban túlnyomó többségben az osztrák Tengermellék tartomány első- és másodfokon eljáró állami hatóságainak politikai, pénzügyi és bírósági iratait őrzik a XVIII. század első felétől az első világháború végéig. Természetesen igen bő iratanyaggal rendelkezik a levéltár az olasz fennhatóság idején később felállított hivatalok fondjaiból, azonban ezek kutatása az olasz levéltári törvények előírásai szerint korlátozás alá esik. Keletkezésük után ötven évig nem kutathatók az állam rezervált jellegű kül- és belpolitikai iratai. Továbbá 70 évig nem kutathatók a magánszemélyek helyzetére vonatkozó iratok, így a büntetőeljárások során keletkezett dokumentumok, kivéve a perekben hozott ítéletek, melyek keletkezésük pillanatától nyilvánosak. A Trieszti Állami Levéltárban őrzött fondokat kiegészítik azok a fondok, amelyeket közintézmények (kórházak, segélyegyletek) helyeztek el a levéltárban; továbbá a beszállított iskolai és közjegyzői iratok; természetes vagy jogi személyek által adományozott vagy letétként elhelyezett iratok (nemesek, szabadfoglalkozásúak, ipari és kereskedelmi vállalatok irattárai). Jóllehet, a hivatalok működése során keletkezett ügyiratok sorozatai ritkán korábbiak a XVIII. századnál, az iratok kisebb egységei, illetve egyes iratok sokkal régebbiek. A legkorábbi forrás az 1736-ban megszűnt „Santi Martiri" benedekrendi kolostor oklevele 1209-ből. Érdemes megemlíteni, hogy a Trieszti Állami Levéltárban az osztrák uralom idejéből fennmaradt iratanyag nagy része német nyelvű. Igen elterjedt volt még az olasz nyelv használata is. A szlovén és horvát nyelvű ügyiratok a XIX. század első felétől tűnnek fel. összességében a Trieszti Állami Levéltár 9000 ifm levéltári anyagot őriz, ami több mint 88 000 teljes levéltári egységet jelent. Az iratok elsősorban modern fémállványokon vannak elhelyezve, egy részüket azonban (térképeket, terveket és vázlatrajzokat) fémszekrényekben vagy speciális fémállványokon őrzik. A levéltár egy széles gyűjtőkörű, több mint 27 000 kötetből álló könyvtárral is rendelkezik, beleértve a tudományos folyóiratokat is. A könyvállomány legrégibb része a megszűnt osztrák hivatalok tulajdona volt, s a beszállított levéltári anyaggal került a levéltár birtokába. Ezek a kiadványok, megfelelő vezérfonalat adva, értékes segítséget jelentenek a kutatók számára azoknak a közigazgatási, pénzügyi és bírósági iratoknak a feldolgozásához, melyekhez tartoztak. A könyvtár elsősorban kormányzat- és közigazgatás-történeti, részben pedig politika- és gazdaságtörténeti könyveket gyűjt, különös tekintettel a helytörténetre. A levéltárhoz tartozik még egy kis különálló könyvtár a levéltári, paleográfiai és diplomatikai iskola számára. A könyvtári gyűjteményeket elkülönítve a levéltári raktárakban őrzik, modern, tömör állványokon, melyek segítségével az elhelyezési lehetőségeket optimálisan ki lehet használni. 4. Földrajzi helyzeténél fogva — mivel az Adriai-tengerhez való kijutás kedvező lehetőségét jelentette — Trieszten keresztül bonyolódott le a Habsburgmonarchia tengeri kereskedelmének jelentős része. Ennek következtében kapcsolatba kellett kerülnie a magyar királyság politikai és gazdasági életével, annál is inkább, mivel a Habsburg-ház uralma megjelenésével összekapcsolta ezeket a területeket. 73