Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos–Lakos János: A XI. Nemzetközi Levéltári Kongresszusról / 57–69. o.

tani elveknek nincs közös szakmai „érintkezési pontjuk". A legnagyobb baj ilyen esetekben nem az, hogy a kutatót megzavarják az egymáshoz nem illeszkedő, eltérő módszerek szerint készült segédletek, hanem hogy a levéltár nem képes kiaknázni az új levéltárak befogadásával kínálkozó legnagyobb előnyt: történeti források szinte teljes palettájával rendelkezhet, melyet többféle megközelítést nyújtó segédletrendszer tesz kiaknázhatóvá. A kongresszus konklúziója — a referátumokból és a hozzászólásokból ítélhetően — egyértelmű volt: a levéltárak nem zárhatják be a kapuikat az új levéltári iratok elől, hacsak nem akarnak nehezen hozzáférhető, elavult információk őrzőjévé válni, ami a társadalmi szerepük csökkenésével és a szakma hanyatlásával járna együtt. Az új levéltárak lehetnek a szakma megújítói. * * * Kétségtelenül politikai fénypontja volt a kongresszusnak az a mintegy 25 perces beszéd, amelyet Francois Mitterand, a Francia Köztársaság elnöke mondott el augusztus 24-én, a harmadik plenáris ülésen. A világ egyik vezető politikusa korunk levéltári problémáinak a lényegét ragadta meg más országok vezetői számára is példát mutatóan, ugyanakkor — s ez igazán hitelesítette a szavakat — számot adhatott a francia levéltárfejlesztés utóbbi időszakban elért impozáns eredményeiről. (Az alább következő idézetek kiemelései tőlünk származnak — K. L. és L. J.) Az elnök beszéde elején — a szokásos üdvözlő formulák után — röviden szólt a levéltárak, a levéltárosok funkciójáról: „önök a világ emlékezetét őrzik meg és teszik használhatóvá. A levéltárak, megőrizvén a múlt iratait, nemcsak megvilágítják, de működtetik is a jelent... A világ rendelkezésre álló emlékezete a világ népeinek lehetővé teszi, hogy megtalálhassák identitásukat, megvalósíthassák terveiket és megismerhessék történelmüket." Mitterand emlékeztetett a francia polgári forradalom jelentőségére a levéltárak megnyitása, fejlődése szempontjából, majd korunk új, feszítő szakmai problémáiról szólt. „Ma ... az új technológiák nagyszabású fejlődése szükségessé teszi, hogy felülvizsgáljuk a gyűjtését, megőrzését és felhasználását mindannak, ami a holnap levéltári örökségét alkotni fogja. Az írásos anyagok növekvő áradata, s nem kevésbé a szóbeliség archívumainak gazdagodása, az információt hordozó eszközök szaporodása . .. arra kötelez, hogy újra tisztázzuk az utókor számára rendszerezett emlékezet távlatait és eszközeit" — mondotta, s hozzátette: „A holnap levéltárait nem az alkotja majd többé, ami az idők során fennmaradt, hanem az, amit előrelátóan, nemzedékről nemzedékre átadunk utódainknak. Felelősségünk e tekintetben egyre növekszik, ... hatékony levéltári szolgálat kiépítésére kell törekednie államfőnek, kormánynak, vállalatoknak és minden társadalmi szervezetnek." A francia levéltárépítés sikereinek említését mi, jelen volt magyar levéltárosok irigykedve hallgathattuk. „Amikor úgy döntöttem, hogy !19811-tői kezdve érzékelhetően emeljem a levéltárak rendelkezésére álló hitelkeretet, amikor új berendezésekre alapozva támogattam a tudomány és a művelődés fejlesztésének politikáját, azt szándékoztam elérni, hogy a levéltárakat nemzeti létünk lényeges alkotóelemeként kezeljük ..." — mondta Mitterand és sorolta az azóta elért fontosabb eredményeket: a fontainebleaui Jelenkori Levéltári Központ raktárkapacitásának kétszeresére emelését (most 1160 ezer fm a befogadóképessége) és korszerű laboratóriumokkal történt felszerelését, a tengerentúli fran64