Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - HÍREK - Albrechtné Kunszeri Gabriella: Kutató- és fejlesztő munka az Országos Levéltár Anyagvédelmi Osztályán / 104–109. o.

Papír festésére a Ciba—Geigy gyár adott mintákat, amelyekkel különböző színárnyalatokat sikerült elérni. 6. Nedves papírok szárítási módjának megváltoztatása A kényszerűség diktálta helytelen gyakorlat volt a nedves papírok szárítása laminátorban. Ez sem a papírnak, sem a laminátornak nem tesz jót. A kíméletes szárítást újabban vásárolt ún. rugós szárítóállványokkal sikerült megoldani, amelyeken kis alapterületen ötven polcon nagy mennyiségű nedves papír szárítható. Az előzőekben ismertetetteken kívül az Országos Levéltár anyagvédelmi osztályának számos egyéb területen is van az állományvédelemmel kapcsolatos kutatási tevékenysége. Közülük néhány, csak felsorolásszerűen: — A hazai időálló, savmentes papír gyártásával kapcsolatos vizsgálatok — Az archív tárolás követelményeinek leginkább megfelelő típus kiválasztása a kereskedelemben kapható papírfajták közül — Az előadóívnek leginkább megfelelő papírfajta kiválasztása — A levéltári anyag számomzására alkalmas íróanyag és bélyegzőfesték felkutatása és ellenőrző vizsgálata — Oldószerkeverék előállítása makacs vízfolt és ujjlenyomat eltávolítására — A celluxot és nyomait leginkább eltávolító oldószer kiválasztása. Sajnos, szinte valamennyi témával kapcsolatosan elmondható, hogy a munkát a pénzhiányra visszavezethető problémák nehezítik, vagy akár lehetetlenné is teszik. Nincs lehetőség műszerek, új berendezések vásárlására és a papír fizikai vizsgálatok korrekt elvégzéséhez elengedhetetlen klimatizált fülke kialakítására. Az anyag- és eszközbeszerzés nagyon idő- és energiaigényes. Gyakran kell szívességet kérni más laboratóriumoktól bizonyos vizsgálatok elvégzésére, ez azonban egyre nehezebben megy. A gondok enyhítésére az Országos Levéltár a Széchényi Könyvtárral együtt közös OTKA pályázatot készített, amelyet sajnos nem fogadtak el. Az alapkutatásokat megcélzó program keretében sor kerülhetett volna a szakterület legégetőbb kérdéseinek megválaszolására alkalmas kísérletsorozatra és az eredményeket összegző restaurálási kézikönyv megírására. A támogatás lehetővé tette volna, hogy a megfelelő kutatóintézetek (Papíripari, Bőripari stb.) szakemberei megbízásos alapon segítséget nyújtsanak egyes speciális kérdések tisztázására. Az igazán jó megoldást egy olyan, a világon több országban is működő és jól bevált központi kutatóhely létesítése jelentené, ahol vegyészek, biológusok és fizikusok kizárólagos feladata a restaurálással kapcsolatos kutatómunka. Reálisan felmérve azonban a lehetőségeket, erre a közeljövőben nem lehet számítani. Albrechtné Kunszeri Gabriella 109