Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - HÍREK - Albrechtné Kunszeri Gabriella: Kutató- és fejlesztő munka az Országos Levéltár Anyagvédelmi Osztályán / 104–109. o.

nem pótolták, hanem hátoldalról selyemszitát ragasztottak rá megtámasztás­ként. A pergamenrestaurálás az utóbbi időben több új módszerrel gazdagodott. Például a kevéssé szennyezett és zsugorodott pergament nem kell vizes alko­hollal áztatni, hanem elég egy nedvesítő kamrába helyezni, ahol megpuhul és simára préselhetővé válik. Az ilyen kíméletes kezelésnek külön nagy előnye, hogy a vízre, alkoholra érzékeny tintákat és festékeket nem kell fixálni, azaz ragasztóréteget rávinni, mert a párásítás körülményei között nem károsodnak. A zsugorodott, kemény pergamen puhítására több országban sikerrel hasz­nálják a polietilénglikolt. A polietilénglikollal végzett, külföldi tapasztalatokon alapuló próbálkozások nem hozták meg a várt eredményt, a hazánkban vá­sárolható készítmény nem volt hatásos. További kísérletekhez importból kell beszerezni más polimerizációs fokú polietilénglikolt. A pergamenlapokon lévő hiányokat az elmúlt év óta az Országos Levél­tárban az esetek többségében pergamenöntéssel pótolják. A pergamenöntést a kézi papíröntéshez használatos vákuumasztalon vég­zik. Az öntőpépben pergamenpor, cellulózrostok, oldószer, ragasztóanyag és fertőtlenítőszer van. A megfelelő minőségű munkához nagy szakértelemre és sok időre van szükség. A pergamenöntés nemcsak a hiányok pótlására, hanem a meggyengült per­gamen megerősítésére is alkalmas abban az esetben, ha a hátoldal nem írott. írott felület megerősítésére a Klucel G márkanevű hidroxipropil-cellulóz ra­gasztó használható. 4. Papírok savasságának vizsgálata ••.'•• '"»• Korábban is ismert, de az Országos Levéltárban nem alkalmazott restaurá­lási részművelet a savtalanítás, amely célja a papírban felgyűlt savak eltávo­lítása, illetőleg lekötése és ezáltal a dokumentum élettartamának jelentős meg­hosszabítása. A nemzetközi gyakorlat szerint általában pH = 5 érték alatt savtalanítanak. Sorozatos pH-mérésekkel ellenőrzive a restaurálásra kerülői papírok sa­vasságát, kiderült, hogy a régebbi korokból származó iratok kevésbé;' az újab­bak — főként a múlt század második fele óta gyártott papírra írottak — erő­sen savasak. A savtalanítással kapcsolatos az a téves nézet terjedt el, hogy a) a savas­ság a papír mosásával megszüntethető, továbbá b) hogy a laminált papír sa­vassága az idő múlásával nem fokozódik. Emiatt az Országos Levéltárban nem tartották szükségesnek a savtalanítást. Az utóbbi időben végzett kísérletek alapján ezek az állítások tévesnek bizonyultak: a) Erősen savas papírminták pH értékét a korábban alkalmazott kezelése­ket (mosás vízzel, enyhén lúgos mosószerrel, vagy áztatás) követően, valamint savtalanítás után mérve és az öregítés hatását is megvizsgálva egyértelműen bebizonyosodott, hogy az erősen savas papír esetében a mosás és áztatás, bár csökkenti a savasságot, még átmenetileg sem biztosít semlegességet. Ezzel szem­ben a jól végzett savtalanítást követően a papírban lúgos maradék képződik, amely pufferként működve a későbbi savas hatásokat (pl. a fatartalmú papír öregedése során keletkező savas bomlástermékeket, a savas légszennyezést stb.) is ellensúlyozni képes. b) Laminált és laminálatlan papírok mesterséges öregítés után mért pH értékeiből kiderült, hogy a laminálás önmagában nem állítja meg a savasodási 107

Next

/
Oldalképek
Tartalom