Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - HÍREK - Hudi József: Tanulmányi kiránduláson Szlovéniában / 99–101. o.

sokra hárul. A másik eljárás a magyar gyakorlattal megegyezik: az egyes köztársaságokban a levéltárak közvetlen felügyeletet gyakorolnak az irattermelő szervek felett, s rendszeresen átveszik a történelmi értékű iratokat. Mindez azt is jelenti, hogy a levéltárak ebben az esetben olyan feladatokat is magukra vállalnak, amelyek inkább a közigazgatási szervek hatáskörébe tartoznak. Jugoszláviában a harminc évnél — rendkívüli esetben az ötven évnél — régebbi iratok általában kutathatók. A jogszabályok ugyan nem tesznek különbséget bel- és külföldi kutatók között, az egyenjogúság mégsem teljes, mert az egyes köztársaságokban a külföldieknek külön kutatási engedélyt is be kell szerezniük az illetékes hatóságoktól. Macedóniában, Szerbiában és a Vajdaságban ezen túlmenően még a reciprocitás elvének érvényesítésével is korlátozzák a külföldi kutatók lehetőségeit. Zontar* előadásának második részében a szűkebb szakmai kérdésekkel foglalkozott. Kiindulópontja, hogy Jugoszláviában az archivisztika csak a második világháború után emelkedett a tudomány rangjára. 1957-ig „kelet-európai" (vagyis szovjet) hatás alatt állt — a nyugati levéltári irodalommal csak ezután ismerkedhettek meg. A szakmai közélet formálói közül ki kell emelni a köztársasági levéltári egyesületeket és ezek szövetségét, valamint a rendszeres időközönként megtartott szakmai konferenciákat, tudományos tanácskozásokat. A levéltártudomány nagykorúvá válását jelzi a szövetségi lap (Arhivist, 1951) megjelenése, majd a szövetségi szakmai kiadványok (lapok, folyóiratok, évkönyvek) elterjedése. Jelenleg a figyelem középpontjában a levéltári iratok nyilvántartása, értékelése, rendezése és feldolgozása áll. Komolyan foglalkoznak a számítógép levéltári felhasználásának módszertani kérdéseivel is. Az előadás elhangzása után többen hozzászóltak, de érdemi vitára az idő rövidsége miatt nem kerülhetett sor. A borongós-esős idő nem kedvezett a délutánra tervezett kirándulásnak. Ebéd után ugyanis megtekintettük a celjei várat és a ptuji gótikus templomot, melynek magyar vonatkozása is van (Zsigmond-oltár). Az első napi programot jól sikerült ismerkedési est zárta. Másnap a Maribori Tartományi Levéltárat tekintettük meg. A levéltár története az 1903ban alapított szlovén kulurális egyesületig nyúlik vissza, mivel az egyesület a történelmi emlékek összegyűjtését is célul tűzte ki — akárcsak a szlovén nyelvű irodalom ápolását. 1933-ban jött létre az önálló levéltár, de önállóságát nem élvezhette sokáig. A német megszállás kihatott a közgyűjtemény életére is. 1941-től egészen 1952-ig a városi múzeum egyik részlegeként működhetett a levéltár. A következő évtizedekben azonban ismét a fejlődés útjára lépett. A levéltár gyűjtőköre jelenleg megyényi területre, tizenhat ún. érdekközösségre (önigazgatási egységre) terjed ki. A szlovén köztársasági normához viszonyítva is kevés, összesen nyolc tudományos dolgozó jut a közel 8000 iratfolyóméternyi anyagra. A fiatal számítógépes részleg fondnyilvántartással, szövegfeldolgozással, a levéltári szakirodalom és levéltári technika szövetségi szintű nyilvántartásával foglalkozik. A levéltár forráspublikációs tevékenysége másfél évtizede kezdődött, s máris szép eredményeket mutathat fel. A legújabb kiadványok közül példaként megemlíthetjük Joze Mlinaric oklevélregeszta-gyűjteményét (Zbirka Listin 1246—1865. Maribor, 1987.), amely az oklevéltárban őrzött 1097 középkori oklevél ismertetésére vállalkozik. Ezek időbeli megoszlása jellemzi a terület okleveles gyakorlatát. A 13. századból ugyanis mindössze 3, a 14. századból is csak 100