Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - HÍREK - Bősze Sándor: Levéltári Napok 1989: Vas Megyei Levéltár, 1989. április 24. / 91–94. o.

vedhetetlensógébe, illetve a megváltásba és saját világmegváltó szerepébe vetett hit". A második világháborúban az önálló csehszlovák hadtestben harcolt Csehszlovákia felszabadulásáig, melyet követően, mint az alakulat legtöbb magyar kommunistája, ő is átjött Magyarországra, mert a CSKP moszkvai vezetése már 1943—1944-ben a két nemzetiségű cseh és szlovák államról beszélt. Safrankó. az 1945-ös választásokat követően került Vas megyébe, és röviddel utána — a súlyos terheket jelentő beszolgáltatások akadozása miatt az Ideiglenes Kormány megbízásából kinevezett főispánt leváltva — Nagy Imre belügyminiszter őt nevezte ki a kisgazda választási többségű (75,2%) megye élére. Vezetésével a beszolgáltatásokat oly alaposan teljesítették, hogy sokszor még vetőmag sem maradt a megyében, s a vetnivalót úgy kellett „kijárni" a minisztériumokban. Az 1946—1947-ben végrehajtott B-listázások s letartóztatások jelentősen gyöngítették a kisgazdákat. 1947-ben, mint főispánt, kinevezték választási biztosnak. A választási jog leszűkítése 7000-nél is több vasi ember választójogát vette el — a német nemzetiségűek esetében például csaknem teljesen. Ennek ellenére figyelemre méltó, hogy az MKP szavazatainak száma alig haladta meg a taglétszámot. Safrankó a választás után elkerült a megyéből, 1947—1957 között külügyi szolgálatban tevékenykedett: Szófiában, Pekingben és Berlinben. Rácskay Jenő végezetül így összegezte előadását: „Safrankó Emánuel pályája jó példája a XX. századi közép-kelet-európai kommunistáknak. Minden ambícióját, az egész személyiségét az «-ügynek« rendelte alá. Az általa valóban komolyan vett és gondolt proletár internacionalizmus szellemében három ország kommunista mozgalmában is részt vett. Az már valóban nem rajta múlott, hogy mint másodvonalbeli, de azért számon tartott káder szinte csak végrehajtója lett a valamikor elementáris erejű, de a véres valóságba torkolló politikának. Az évtizedek alatt belérögzült, a hierarchia mindenhatóságába vetett hit társaihoz hasonlóan feltétlen bizalmat nevelt belé a párt legfelsőbb vezetésével szemben. Ez a hit vezetett oda, hogy sokan közülük a börtönök, a lágerek poklaiban is azt gondolták, hogy tévedésből vannak itt és Sztálin, Rákosi vagy mindenkinek a saját karizmatikus vezetője nem tud a dologról. Ez a »párt érdeke« kategória egészen a Rajk-féle szinte hihetetlen bűnösség beismeréséhez vezetett. Safrankó Emánuel tevékenységére kitörölhetetlenül rányomta bélyegét ez a felemás történelmi időszak ... A múlt megismerése és bevallása nélkül nem lehet a baloldali gondolatokat újból feltámasztani és új tartalommal megtölteni. E gondolat megújítására, a múlt bűneivel való teljes szakítás nélkül nem lehet a modern értelemben vett jogállamiságot tartalommal megtölteni." Bősze Sándor 94