Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Ember Győzővel / 37–45. o.

tárban, mivel a legnehezebb napokat Lórántffy Zsuzsanna utcai lakásunkon, ill. annak pincéjében töltöttem. Voltak kollégák viszont — élükön Jánossy Dénes főigazgatóval —, akik a levéltár egyik alagsori raktárában vészelték át e napokat. 1945. január 28-án értek a házunkhoz a szovjet katonák. A férfiakat öszszeszedték, velem együtt. Érden túlra kellett gyalogolnunk, mély hóban, igen nehezen bírtam, le-lemaradtam. Szerencsémre lett elegendő számú katonafogoly, s így a civileket szélnek engedték. Február l-jén értem haza. Hogyan indult az Országos Levéltárban újra az élet? 1945. február—márciusban sok Budán lakó köztisztviselő dolgozott a levéltár helyreállításán, hiszen a pesti munkahelyek megközslíthetetlenek voltak, mint ahogy számos Pesten lakó levéltári alkalmazott meg Budára nem tudott átjönni. A munka eleinte romeltakarításból, az anyag mentéséből, biztonságba helyezéséből állt. Az épület fűtési rendszerét csak 1949-re lehetett helyreállítani. A fiatalabb kollégákat bizonyára érdekli, hogyan lettél az Országos Levéltár főigazgatója. Jánossy Dénes a Nemzeti Múzeum (a volt Gyűjteményegyetem utóda) vezetője lett, megtartva az Országos Levéltár főigazgatói tisztét is. 1948-ban felelősségre vonták, arra hivatkozva, hogy a múzeumi letétbe tett Esterházykincseket kiadta, s nem nézett utána, hogy az Esterházy-palota pincéjében miként károsodnak. Távoznia kellett. Elekes Lajos erősen pályázott az Országos Levéltár főigazgatói tisztére s élvezte is Gerő Ernő feleségének támogatását. Ekkortájt lett Gerő a Tudományos Tanács (az MTA felettes szerve is volt) elnöke, felesége pedig a társadalomtudományi osztály vezetője. Végül azonban mégis Révai lett e kérdéskörben az erősebb, azaz a Révai—Andics vonal „nyert" Gerő és Gerőné vonala ellen. A Tudományos Tanácsot megszüntették. Andics Erzsébet nem támogatta Elekest. Mivel én ekkor kaptam Kossuth-díjat és már 1945 óta akadémikus voltam, Andics választása rám esett. Meg kell mondanom, mindig jól kijöttem vele. Balos érzelmű és mentalitású volt, de nem volt rossz ember. Segített pl. Domanovszky kitelepítésének megakadályozásában. Akadémikusként, főigazgatóként a történészszakma közéletének sűrűjében éltél: örömmel vennénk, ha erre is emlékeznél. Az Akadémia reformja közben megszüntették a Teleki Intézetet, ahol a történeti részleg vezetői Kosáry Domokos és Benda Kálmán voltak. Az intézet osztályaiból alakították ki az akadémiai intézeteket, így a történettudományit is Molnár Erik vezetésével, akinek helyettese Pach Zsigmond Pál lett. Kosáry és Benda állás nélkül maradt, mint ahogyan pl. Mályusz Elemér is, akit nem igazoltak. Régi, érdemes akadémikusokból akkor „tanácskozó" tagokat kreáltak; ők tagjai maradtak az akadémiának, de se feladatot, se fizetést nem kaptak az akadémiától. Hasonló sors érte él Szabó Istvánt, Házy Jenőt, Váczy Pétert, s kortársamat és kollégámat, az ugyancsak 4945-től akadémikus Wellmann Imrét is. Andics Erzsébet igyekezett többükön segíteni; így kapott Mályusz megbízást a Zsigmond-kori oklevéltárra, Benda a jakobinus mozgalom forrásgyűjteményére, Kosáry pedig a történeti bibliográfiájára. Valamelyest én is közreműködtem ebben, meg is vádoltak érte, s a pártközpontba hívattak. Az MTA II. osztályán a titkári helyem oda is lett . . . Később egyébként voltam alelnöke a II. osztálynak, Mátrai László elnöksége idején. — Az akadémián belül is eléggé szabad témaválasztás érvényesült, ez nekem nem mindig tetszett, mert 42