Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - MÉRLEG - Schneider Márta: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből 1945–1948. Bp., 1988. / 76–79. o.

A második legjelentősebb anyag a Franciaországgal kapcsolatos fejezet. Az iratokból nyomon követhetjük, hogyan lesz a Nemzetközi Együttműködési Intézetből. UNESCO, milyen nagyjelentőségű volt itthon Aragon látogatása s fény derül arra, hogy Magyarország bizony lemaradt a franciákkal kötendő kulturális egyezménnyel a többi vesztes állaimhoz képest (256. old.). Számos levél, jelentés nemcsak hivatalos iratként, de már-már irodalmi alkotásként, esszéként is élvezhető (Szabó Zoltán jelentései). A Párizsi Magyar Intézet háború utáni első jelentései fontos információkat rejtenek a háborús évek alatti működés értékeléséről. S vele szemben megjelenik Bölöniék, a franciaországi Magyar Függetlenségi Mozgalom értékelése is, mely szöges ellentétben áll az intézet vezetőinek írásával. Szinte minden Franciaországgal kapcsolatos iratban megtalálhatjuk A. Sauvageot nevét, aki az új körülmények között is jelentős szerepet játszott .a kulturális kapcsolatok építésében. Károlyi Mihály, maga választotta hivatalában, mint franciaországi magyar követ a magyar nyelv oktatásának bevezetését szorgalmazta a Sorbonne-on. Az angol kapcsolatokban a legnagyobb részt az angol—magyar kulturális egyezmény előkészítése s az ösztöndíjak alapításával való bajlódás teszi ki. A KÜM.és a VKM együttműködésének látlelete a londoni Magyar Kulturális Centrum létrehozása és munkájának elindítása körüli huzavona. A londoni magyar képzőművészeti kiállítás — a korabeli sajtóvisszhang szerint — nem annyira kulturális, mint.inkább politikai vagy éppenséggel csak társasági esemény volt. A külföldi reagálások — egyáltalán nem angol udvariassággal — már előrevetítik a vasfüggöny mögötti elzártságtól, a „barbárságtól" való félelmet. Záró akkordként olvashatjuk Ortutay Gyula miniszter levelét az angliai, ösztöndíj megszüntetéséről — más tudománypolitikai elgondolásokra hivatkozva (343. old.). Olaszország és Ausztria némiképp hasonló helyzetben volt kulturális kapcsolataink szempontjából a háború után. Mindkét országban épen maradtak a nagyértékű Collegium Hungaricum-épületek és az intézmények majdhogynem folyamatosan működtek á háború éveiben is. Kardos Tibor olaszországi jelentései 1946-ban a Magyar Intézetben talált állapotokról realista életképként jelenítik meg a háború utáni zűrzavaros, rendezetlen állapotokat s az értékek rohamos pusztulását mutatják föl, akkor, ha nincs ember, eszme, akarat a kapcsolatok újjáteremtéséhez, Ugyanígy Mickolczy Gyula, a Bécsi Magyar Történeti Intézet és a CH igazgatójának 4 jelentése eleinte még az újrakezdés lehetőségeit fölcsillantva, az újjáépítés reményében íródik, majd egyre csekélyebb lesz az esély a valamikori nagyhírű intézmény hagyományos funkcióinak továbbfolytatására. A jelentések nagy terjedelemben foglalkoznak az intézmény történetének leírásával is, s így jelentős adatokkal, információkkal szolgálnak az elmúlt időszakról. . : Űj kapcsolatok, új országok, új kulturális lehetőségek is megjelentek ezekben az években. Az 1946. márciusától 1948 júniusáig tartó alig több mint két év a magyar—palesztin kulturális kapcsolat egész története. A jeruzsálemi Magyar Intézet és párhuzamosan a magyar egyetemi héber lektorátus szervezése zajlott ebben az időben. 1948 márciusában megindul az élet a magyar intézetben, de az akkori kül- és belpolitikai események miatt ezt a munkát májusban máris szüneteltetni kellett. Nehézkesebben indulnak el a kapcsolatok a szomszédos országokkal. Ehhez mérten viszonylag kis terjedelemben találunk iratokat a kötetben, melyek sokszor csak sikertelenségről, hiábavaló próbálkozásokról tanúskodnak. A hivatalok közötti kapcsolat a kulturális egyezmények és munkatervek kidolgo78