Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - KILÁTÓ - Szaszkó István: A "The American Archivist" 1987-es évfolyama / 70–75. o.

A „The American Archivist 1987-es évfolyama Az egyesült államokbeli Levéltáros Egyesület folyóiratának ötvenedik, 1987. évi kötete igen változatos, gazdag tartalmú. A nagyobb, több tanulmány és cikk által is taglalt témakörök közül ismertetésre az amerikai levéltári intézményhálózattal, a levéltári szakirodalommal, illetve a számítástechnika levéltári alkalmazásával kapcsolatos írásokat választottuk ki. (Ugyancsak több dolgozat foglalkozik a Nemzetközi Levéltári Tanács (ICA) történetével és tevékenységével is, ezek bővebb taglalása helyett azonban csupán utalunk rájuk. Az 1. számban Frank B. Evans ír — a megjelent kiadványok bemutatásán keresztül — az UNESCO és az ICA együttműködéséről. A 3. számban az ICA létrejöttének és szerkezetének amerikai megítéléséről olvashatunk. A nemzetközi levéltári kapcsolatok témakörében a szovjet és egyesült államokbeli levéltárosok találkozójáról és együttműködéséről a 2. számban jelent meg beszámoló. A nemzetközi körkép rovatban többek között a kínai levéltárakról s a nagy-britanniai levéltárosképzésről közölnek cikket.) Az előttünk jórészt ismeretlen, rendkívül színes amerikai levéltári intézményhálózatról a 2. számban olvashatjuk Paul Conway elemzését (Az egyesült államokbeli levéltári intézmények 1985. évi összeírásáról, vol 50., no. 2., 1987 tavasz, p. 174—191.). Az egyesült államokbeli Levéltáros Egyesület különbizottsága által előkészített és végrehajtott felmérés az első ilyen átfogó vizsgálat volt. Az 1956 óta folyó, egymást kisebb-nagyobb időközökben követő korábbi vizsgálatok többnyire csupán a képzés és fizetési viszonyok kérdéseit vizsgálták, míg az 1985-ben szétküldött 1253 kérdőív 16 oldalon 52 kérdést tartalmazott. Pénzügyi korlátaik miatt csupán az Amerikai Levéltáros Egyesülettel valamilyen kapcsolatban álló gyűjteményeknek küldték meg a kérdőíveket, így a felmérés nem reprezentálja teljeskörűen az amerikai levéltári intézményhálózatot. Ezen, a már eredetileg sem a teljességre törekvő vizsgálat hatásfokát tovább rontotta, hogy csupán 549 válasz érkezett vissza. A levéltári gyűjtemények típusát illetően a cenzus egyik legfontosabb vizsgálati eredménye, hogy levéltárnak az intézmények igen széles köre vallja magát. A pénzügyi források nagyságát illetően a skála 100 dollártól 12 millió dollárig terjed. A személyzet nagyságát tekintve pedig 1 és 126 fő közötti nagyságrendekről érkeztek válaszok. Az őrzött legkisebb állomány 6 folyóláb, a legnagyobb' 3,1 millió folyóláb volt (1 láb=30,48 cm). A kutatók éves látogatási esetszáma 2 és 37 000 közötti. A gyűjtemények típusát illetően a kérdőív 12 féle válaszra adott lehetőséget: szövetségi kormányzati, tagállami kormányzati, megyei kormányzati, törvényhatósági kormányzati, állami, magán vagy felekezeti egyetemi, illetve főiskolai, vállalati-gazdasági, egyházi, állami történeti társulati, helytörténeti tár70