Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Ujváry Gábor: Egyetemi ifjúság és katolicizmus a "neobarokk társadalomban": adatok a Foederatio Emericana történetéhez / 51–63. o.

Az Emericana csak ködös és épp^n ezért sokféleképpen értelmezhető politikai útmutatást adott tagjainak. Övott az „elhamarkodott" lépésektől, „átgondolt és alaposan megfontolt" döntéseket, „ésszerű reformokat" hirdetett. „A katolikus magyar érdekek szerinti" politizálás meglehetősen általános frázisa és a politikamentesség hangoztatása azonban a tagok aktív politizálását nem akadályozhatta, sőt — éppen a politikamentesség jelszava által — lehetővé tette, hogy a legkülönbözőbb felfogású és pártállású fiatalok lépjenek az egyesületbe. Az Emericanában a „keresztény úri középosztály" sokszínű, de a rendszer fenntartásának igényében egységes politikája volt a meghatározó, így a Foederatio a legitimistáktól a szabad királyválasztókig, a konzervatív katolicizmus híveitől a hatolikus megújulást képviselőkig, a nagybirtokos vagy tőkés érdekek kiszolgálóitól a nem megrázkódtató, óvatos reformokat vállalókig a legkülönbözőbb politikai irányzatok gyűjtőmedencéjévé vált. A „végletes tévedések napjaiban ... a katolikus igazságot jelentjük és képviseljük — hirdette az Emericana 1937-es, tanévkezdésre kiadott röpirata. — ... Bátran és férfiasan álljuk és hárítjuk el a Szent István birodalmának megmaradt darabjára leselkedő bolsevizmus rohamát. Egyformán elutasítjuk magunktól az embertelen végleteket, jelentkezzenek bár a tömegösztönök felszítására spekuláló forradalom tébolyában, vagy a barna újpogányság és a gyűlölködő vérmítosz ádáz mételyével."

25 Mivel azonban az Emericana — miként a két világháború közötti magyar politika — a baloldal felé szinte teljesen zárt volt, a korabeli közállapotokkal elégedetlenkedő tagjai inkább a jobboldali radikalizmus, mint a baloldal felé tájékozód(hat)tak. Bár 1936 májusában Szegeden a Nyilaskeresztes Párt gyűlésén több emericanás szónokként is részt vett, Székesfehérváron pedig egy nyilas párttag volt az Emericana elnöke, a nyilvános fórumokon határozottan elítélték a nyilasok tevékenységét, a nyilaspárt tagjait pedig kizárták az egyesületből. A nemzetiszocializmus keresztényellenességével, „afrikai pogányságnál veszedelmesebb" barbár szellemével is szembeszálltak. Többen tiltakoztak a „faji eszme", a németországi gyakorlat magyar átvétele ellen, s volt emericanás vezető, aki úgy vélte: sokan csak olcsó népszerűséget keresve szítják a zsidógyűlöletet, hogy a jóval súlyosabb problémákról eltereljék a figyelmet.

2fi Az emericanás fiatalok a 30-as évek elejétől — a gazdasági világválság és a növekvő értelmiségi munkanélküliség hatására — a társadalmi és a szociális reformok mellett érveltek. Az őszinte, ám kissé konzervatív reformszándékok azonban a fontosabb kérdésekben — így a földreformmal, s különösen az egyházi birtokok részbeni felosztásával kapcsolatos tervekben — élesen ütköztek az Emericana vezetőinek merev, az egyházi és a világi hatalom változatlan keretek közötti fennmaradásához görcsösen ragaszkodó elképzeléseivel. Az Emericana folyóiratban számos közlemény jelent meg a földreformmal szemben, Tamás József a Táj- és Népkutató Központ kiállítását értékelve mégis kijelentette: minden adat, minden tény az „azonnal megvalósítandó radikális földreform mellett" szólott. Rövid községszociográfiákat, intenzív falumunkára buzdító felhívásokat is közzétettek a lapban, s az Emericana szociális tanfolyamai is sok hallgatót vonzottak.

27 Jó néhány emericanás csatlakozott a népi mozgalomhoz, s még kommunista kapcsolatai is voltak az egyesületnek. Pollner György a „tandíjreform-mozgalom" felszámolása után a kommunista párt megbízásából lépett az Emericanába. 1936-tól az Emericana Orvoscsoportjának a főtitkára volt, s az Országos Széchenyi Szövetség falumunkás találkozóján is ő képviselte az egyesületet.'

28 Bár az Emericana hivatalosan is tiltakozott a Márciusi Front 1937-es zászlóbontása ellen, a „márciusi eszmék" gyökeret eresztettek a Foederatió58