Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Ujváry Gábor: Egyetemi ifjúság és katolicizmus a "neobarokk társadalomban": adatok a Foederatio Emericana történetéhez / 51–63. o.

ben, önállóságukat megtartva tömörültek a Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetségbe. A Szövetségnek az Emericana is tagja volt, bár 1928-tól függetlenítette magát annak tevékenységétől.

3 Az ifjúsági egyesületek mellett a katolikus társadalmi szervezetek intenzív munkája is 1919-től — az első egyházközségek létrejöttétől — számítható. Az egyház figyelme a társadalmi egyesületek szervezésénél minden osztályra, mindegyik korosztályra és mindkét nemre kiterjedt. A cél Magyarország katolikus lakosságának mozgósítása volt. Ez azonban nem valósulhatott meg, mert a hierarchiának egységesen alárendelt szervezetek — éppen a túlzott differenciáltság miatt — szétaprózódtak, egymással rivalizáltak, s így irányíthatatlanokká váltak/

1 Az Emericana az említett hazai előzményeken kívül német példák hatását tükrözte. Az egyesületalapítás gondolata is német földről származott. A müncheni egyetemen germanisztikát tanuló Schwartz Elemér elhatározta: a Cartel Verband der Katholischen Deutschen Studentenverbindungen mintájára katolikus főiskolai szövetséget hoz létre Magyarországon. A fiatal cisztercita tanár — a Pázmány Péter Tudományegyetem későbbi neves professzora — 1921 májusában tért haza, s megfelelő támogatót talált tervei kivitelezéséhez. Bittér Illés, a budai Szent Imre Gimnázium szervezője — Schwartz Elemér felettese — karolta fel a diákszövetség ügyét, ö szintén úgy vélte: a katolikus diákokat az egyetemen is katolikus szellemben kell összetartani. Ennek érdekében 1921. június 21-én, a. budai Szent Imre Gimnázium évzáró ünnepélyén'tizenegy érettségizőt avatott ,,Szent Imrés leventévé" — ők voltak az Emericana első tagjai/

1 A cisztercita alapítású, s a ciszterekhez kötődést mindvégig ápoló-megtartó Emericana a szerény kezdetek ellenére sem szürkült el, nem maradt apró és jelentéktelen egyesület. 1921-ben három, 1922-ben négy, 1923-ban hét új tagegyesülete (corporatiója) alakult; 1926 tavaszán 33, 1941-ben pedig már 72 corporatiója volt. A taglétszám is igen gyorsan emelkedett: a kezdeti tizenegy után 1924 júliusában 2461, 1926 tavaszán 6084, 1931-ben 9000-nél, a 30-as évek közepén 10 000-nél, 1941 augusztusában pedig — valószínűleg kissé túlzó adatok szerint — már 16 000-nél több bejegyzett tagot számlálhattak.

6 Bár az Emericana hivatalosan egyetemi és főiskolai szövetség volt, más bajtársi egyesületekhez hasonlóan a hallgatói korból már jócskán kiöregedett tagjai is voltak: olyan, általában diplomás, értelmiségi és tisztviselő támogatói, akik a hely- vagy környékbeli katolikus intelligenciát képviselték. Az Emericana igényét az ifjúság és a magyar katolikus középosztály összefogására a korabeli politika is helyeselte, hiszen ,,az idősebbek, fiatalok együttes közösségi élete és tevékenysége csökkenti a nemzedékek közötti feszültséget és előmozdítja a társadalmi szervességet és folytonosságot".

7 Az Emericana — más katolikus ifjúsági egyesületektől eltérően — nem kulturális, hitbuzgalmi, karitatív, gazdasági vagy tudományos céllal, hanem elsősorban társadalmi egyesületként, a „dekatolizált magyarságot rekatolizálni" törekedve, az „ifjúság katolikus világnézet szerinti társadalmi megszervezésére" alakult.

8 így nem meglepő, hogy az Emericana tagjainak többsége az idősebb korosztályból került ki. A diákok csupán a mindenkori létszám kb. egynegyedét adták.

9 Az Emericana egyre szélesebb terjeszkedését nemcsak társadalmi, de országos jellege is biztosította. Az első hat corporatio Budapesten alakult, de már ezek is az azonos megyéből vagy városból származóakat tömörítették. 1921 októberében szervezték az első corporatiót, a Trans Danubiat, s alig egy év múltán, 1922 novemberében, az egri Érseki Jogakadémia hallgatói már megalakították az első vidéki tagegyesületet, az Agriát. Hamarosan az ország 53