Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Kalmár János: III. Károly és Magyarország 1711-ben / 44–50. o.

KALMÁR JÁNOS IIL Károly és Magyarország 1711-ben 1711. április 17-én. amikor I. József császár és magyar király meghalt, az 1687. II. törvénycikkely értelmében — mely a Habsburgok magyarországi örökös ki­rályságát fiúágon biztosította — öccse, III. Károly automatikusan lépett örö­kébe a magyar trónon. Az ezzel járó formalitásokra (a koronázási ceremóniára, az uralkodói eskü letételére) ugyan még kerek egy évet kellett várni, mert Károly bátyja halála idején Spanyolországban volt: az 1703-as családi szerző­désben neki juttatott spanyol birodalmat igyekezett magának megszerezni ri­válisa, Anjou Fülöp ellenében az ottani örökösödési háborúban. Fiatal fivére hirtelen halála — másokhoz hasonlóan —• Károlyt is váratla­nul érte. Aligha gondolt korábban arra, hogy a József által uralt országok egy napon mind az ő fennhatósága alá kerülnek majd. Mivel e váratlan fordulat mégis bekövetkezett, nem csodálható, hogy készületlenül érte. A hirtelen ölébe hullott, örökségét képező országok belső ügyeiről — köztük a Magyarországon még zajló Rákóczi-szabadságharcról — vajmi keveset tudhatott. Mindeddig leg­feljebb csak a legnagyobb horderejű itteni eseményekről informálták őt, azok­ról, melyeknek a spanyol örökösödési háborúban érintett nagyhatalmak katonai vagy diplomáciai akcióira hatása lehetett. Ilyen előzmények után az 1711. áp­rilisát követően immáron „hivatalból" a Rákóczi-szabadságharc befejeződése utáni teendők egyik-másik részkérdésével kapcsolatban papírra vetett nézeté­nek sem lenne érdemes különösebb jelentőséget tulajdonítani. Ami miatt ek­kori, hazánkkal kapcsolatos sorai mégis nagyobb figyelmet érdemelnek a puszta kuriozitásnál, annak oka az, hogy bennük az itteni helyzethez több tekintetben hasonló, az egyes spanyolországi tartományok — főképp a katalán — rendi ér­dekei és a központi hatalom ütközésig feszülő konfliktusa III. Károly immáron ötéves ottani tartózkodására aligha maradhatott egészen hatástalan. Ezért még Hispániából küldött intencióinak is lehetnek olyan elemei, melyeket akár ké­sőbbi magyarországi uralkodása folyamán érvényesíteni igyekezett. Reagálásait persze nyilván befolyásolta az is, hogy milyen információk ju­tottak el hozzá, ez utóbbit pedig az, hogy kiktől kapta azokat. Állandó levelezésben állt hajdani tanítómesterével, a világi pap Ignazius Lovinával, aki rendszeresen vezetett naplóban a bécsi udvarban történtekről tudósította folyamatosan. 1 Philipp Siegmund Dietrichstein gróf, a császári test­őrgárda parancsnoka, Károly ragaszkodó híve ezeken kívül a főúri családok életének eseményeiről küldött beszámolóival örvendeztette meg sűrűn. 2 Az ér­demi, azaz a legfrissebb és a legszélesebb körű értesülésekkel — már csak hely­zetükből adódóan is — értelemszerűen mégis a bácsi udvar vezető politikusai rendelkeztek, akik ráadásul véleménynyilvánításukkal befolyásolhatták is a magyarországi ügyek kimenetelét. Közülük e tekintetben talán egyedül Wratisr 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom