Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - "Ne tévesszünk utat!": a Magyar Levéltárosok Egyesületének vándorgyűlése Nagykőrösön / 3–21. o.

— működtet-e levéltárat vagy sem; — rendelkezik-e — a napi működéshez, tevékenysége ellátásához közvetlenül már nem szükséges — történeti értékű irategyüttessel. Ha valamely szerv vagy szervezet iratainak tartós megőrzése céljából levéltárat tart fenn, akkor az adott levéltár szakmai felügyeletével összefüggő kérdések szabályozása a feladat. Abban az esetben viszont, ha valamely természetes vagy jogi személy rendelkezik ugyan történeti értékű irategyüttessel, de ennek megőrzésére külön levéltári intézményt nem kíván fenntartani, akkor az a feladat, hogy az iratok védetté nyilvánításával kapcsolatos hatósági eljárást szabályozzuk. III. A jelenlegi szabályozás a levéltárakat két nagy csoportra, általános és szaklevéltárakra osztja. Az általános levéltárakon belül különbséget tesz még a két országos levéltár, mint a Művelődési Minisztérium által közvetlenül felügyelt intézmények, valamint a megyei tanácsok fennhatósága alá tartozó megyei levéltárak között. A többi levéltári intézményt — kivéve a pártarchívumokat — egységesen a szaklevéltárak kategóriájába sorolja, s ugyanúgy mint a tanácsi levéltárakat a Művelődési Minisztérium ágazati felügyelete alá helyezi, függetlenül attól, hogy ki a tulajdonos. Ez a tipizálási és felügyeleti rendszer sokáig már nem tartható fenn, ennél jóval differenciáltabb, a tulajdonviszonyokhoz jobban igazodó megoldásokra lesz szükség. 1. Az előzőekben a köziratokat, mint szakmai szempontból szervesen egybe tartozó, s a tulajdonlás szempontjából is homogénnak tekinthető irategyüttest szemléltem. Az önkormányzati tulajdonnak az állami tulajdontól való elkülönülése esetén ez a helyzet alapvetően meg fog változni, s levéltári szempontból súlyos konzekvenciákkal járhat. Felmerülhet a megyei levéltárak feladatkörének és eddig összegyűjtött anyagának decentralizálása, mint jogszerű következmény. Ennek megvalósítása azonban nemcsak tetemes többletköltséget jelentene, hanem veszélyeztetné a magyar levéltári anyag mintegy 60%-át kitevő megyei forrásegyüttes fennmaradását is. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a megyei levéltárak eddig összegyűjtött anyaga a jövőben is együtt maradjon. Indokolt az is, hogy a jövőben a megyei (fővárosi) tanácsok az állami tulajdonnak számító levéltári anyag átvételéhez, megőrzéséhez és feldolgozásához szükséges költségeket az állami költségvetésből megkapják. A valós önkormányzatok létrejöttével kialakuló új helyzet rendezése természetesen elképzelhető, más módon is, de a számba jöhető variánsok kidolgozása további vizsgálatot igényel. 2. Az államigazgatás felső szintjén keletkező levéltári anyag átvételére jelenleg négy intézmény (ŰMKL, Hadtörténeti Levéltár, a KSH levéltára, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Levéltár) jogosult. Erre a feladatra további levéltár létesítése káros lenne. Azt viszont a jövőben is lehetővé kellene tenni, hogy egyes állami intézmények és állami tulajdonban lévő gazdasági szervek levéltárat létesítsenek, illetve tartsanak fenn saját irataik megőrzése céljából. 3. A társadalmi szervek közül jelenleg egyrészt minden egyház, másrészt az MSZMP és a SZOT működtet levéltárat. A szabályozás ezen intézményeket illetően is lényeges, koncepcionális változtatást igényel. Az ilyen típusú levéltári intézmények legfőbb jellemzője ugyanis nem a szakirányú gyűjtőkör, hanem az, hogy nem állami tulajdonban vannak. A minisztérium szakfelügyeleti 9