Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - "Ne tévesszünk utat!": a Magyar Levéltárosok Egyesületének vándorgyűlése Nagykőrösön / 3–21. o.

tási koncepcióval párosul, önmagunk számára is egyértelművé kell tenni, hogy az irat keletkezésekor csak potenciálisan levéltári anyag, s a levéltáros rendszerező, válogató és értékelő munkája után, annak eredményeként dől el, valóban azzá válik-e. E munka elvégzéséhez viszont megfelelő feltételek is kellenek. II. A tartalmi értékük miatt örökös megőrzésre érdemes iratok kiválogatásával és levéltárba kerülésével, illetve a levéltárba kerülés előtti védelmükkel kapcsolatos szabályozási javaslatunk elkészítésékor a következőkből indultunk ki. — A jövőt illetően az iratkezelés átfogó, minden szervre kiterjedő egységes szabályozásának nincs realitása, s annak sincs létjogosultsága, hogy az iratkezelést és a levéltárügyet közös jogszabály rendezze. — Az irattári anyag archiválásával összefüggő kérdéseket az állami, tanácsi (önkormányzati), a gazdasági és a társadalmi szerveknél egymástól elkülönítetten célszerű megvizsgálni és szabályozni. (A jelenlegi állapotnak megfelelően az állami szervek közé sorolom: az államhatalmi, államigazgatási és jogszolgáltatási szerveket, a tanácsokat, az intézményeket és intézeteket, valamint az államigazgatási felügyelet alá tartozó vállalatokat. Az állami szervek provenienciájába tartozó iratok egészére vonatkozóan a továbbiakban a közirat, az átvételükre illetékes általános levéltárakra és az állami szaklevéltárakra pedig a közlevéltár megnevezést használom.) 1. Állami szervek A nemzeti levéltári fond mind tartalmi, mind pedig mennyiségi szempontból meghatározó része a köziratokból kerül kiválogatásra, s e munka színvonala, szakszerűsége alapvetően meghatározhatja egy korszak történeti forrásbázisának minőségét. Éppen ezért a legfontosabb szabályozásra váró kérdés az irattári selejtezés követelményeinek és a közlevéltárak iratkezeléssel kapcsolatos feladatainak részletes, államigazgatási szintenként lehetőleg differenciált meghatározása. a. Iratkezelés A jogállamiság kiépülése szükségszerűen maga után kell hogy vonja a köziratok funkciójának fokozatos felértékelődését, az őrzésükkel, kezelésükkel és használatukkal szemben támasztott követelmények szigorodását. Az államigazgatási szervek esetében feltétlenül számíthatunk arra, hogy az iratkezelés fogalma idővel kibővül, s magába fogja foglalni az iratok létrehozásának szabályozását, a felesleges adminisztráció visszaszorítását is. A bíróságoknál pedig a jelenleginél jóval szigorúbb iratmegőrzési gyakorlat kialakulása várható. Ezeket a változásokat egy újabb — a levéltári szempontokat előtérbe helyező — iratkezelési reformmal sürgetni nem lehet és nem is szabad. Ebből következően a levéltári törvény ne is foglalkozzon a köziratok kezelésének szabályozásával. A tvr. és a kormányrendelet hatályon kívül helyezését követően az állami szervek iratkezelésével szemben támasztott alapvető követelményeket külön jogszabály — lehetőleg MT-rendelet — rögzítse, a következők figyelembevételével : — az államigazgatás területi szerveire és a tanácsokra vonatkozó iratkeze7