Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - HÍREK - Történelem és nyilvánosság: a Nyilvánossági Klub 1989. májusi ülése / 93–96. o.

koncepciós perek megkezdett felülvizsgálatával, pontosabban az e körül tapasztalható, szakmai szempontból kifogásolt anomáliákkal. Varga László, a Történettudományi Intézet munkatársa a publikálás és etika kapcsolatáról beszélt és kezdeményezte egy Nagy Imréről elnevezett jelenkorkutatással foglalkozó intézet alapítását. A délután programja Farkas Vladimír közönségkérdéseire adott válaszaival kezdődött, majd Mazsu János kapott szót, a debreceni egyetem TJ'j- és Legújabbkori Történelem Tanszékéről, aki rövid hozzászólásában azt hangsúlyozta, hogy a levéltári anyag a nemzeti vagyon része, s aki a kutatást korlátozza, az iratanyagot nem kezeli megfelelően, a nemzet ellen vét, bűntettet követ el. Litván György, a Történettudományi Intézetből a kutatási monopóliumok ellen emelt szót, majd arról beszélt (korábbi hozzászólásokra reagálva), hogy örömmel fogadható, ha egyesek most ébrednek, hisz legalább most megteszik ezt, de ne kaphassanak korábbi „elveiket" érintő ügyekben, így a koncepciós perek felülvizsgálatában szerepet. Hegedűs B. András az általa, illetve Kozák Gyula által létrehozott Oral History archívumról, az ott őrzött visszaemlékezések forrásértékéről beszélt, majd a koncepciós perek felülvizsgálatával megbízott állami bizottság történész társelnöke, Zinner Tibor szemléletét, annak vállalt posztjával való összeegyeztethetetlenségét elemezte. A számos további, olykor meglehetősen szubjektív hangú, nemegyszer egyedi sérelmeket felemlegető hozzászólás közül Kársai László kutatási tapasztalatairól szóló beszámolója emelhető ki. Különös sikert aratott a késő délutáni időponthoz képest még mindig elég jelentős számú közönség körében azzal, hogy megemlítette: a teremben tartózkodik a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztályának vezetője és két munkatársa. Mint mondta, szívesen hallotta volna észrevételeiket, de még nem késő. Az ezután szót kérő Lakos János elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a jelenleg érvényes kutatási szabályozást a Levéltári Osztály is rossznak tartja, javaslatukat már kidolgozták, de annak további sorsa nem csak rajtuk múlik. Reményét fejezte ki, hogy az összes illetékes részvételével és a nyugat-európai tapasztalatok hasznosításával egy elfogadható szabályozást sikerül majd minél hamarabb megvalósítani. Ugyanakkor figyelmeztetett: bármilyen jó elveken is épül majd fel az új szabályozás, gyakorlatban funkcionálni csak akkor tud, ha az iratkezelés és a levéltárak ügye megfelelő helyére kerül ebben az országban. összegzésképpen talán annyi jegyezhető meg: a levéltárosok szakmai igényeihez képest feltehetően heterogén tartalmú összejövetelen került szóba a levéltári kutatások témája, hisz a múlt bűnei mellett a koncepciós perek mai felülvizsgálatának problémáiról is jócskán hallhattunk felszólalásokat, mégis ritkán látott széles közönség pontosíthatta ismereteit, s a nyilvánosság révén talán az eddigieknél hatékonyabban eshetett szó a kutatási szabályozás, rendszer abszurditásairól. (P. D m