Levéltári Szemle, 39. (1989)
Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - G. Vass István: Egy kortörténeti mű 1920-ból: Balás Ádám: A proletárdiktatúra Békéscsabán / 23–36. o.
szerint a két családtaggal bíró családoknak egy szoba-konyhás lakásra lehet igénye, a három családtaggal bíró családoknak két szobára és konyhára, négynél nagyobb létszámú családnak pedig három szobára és konyhára lehet igénye. Háromnál több szobára senki nem tarthat igényt. Egy alföldi parasztvárosban azonban a század elején alig volt olyan család, amelytől lakása egy részét el lehetett volna rekvirálni. Azok a lakástulajdonosok pedig, akiknél a lakásbiztos igazolványával rendelkező munkás vagy agrárproletár mégis megjelent, hogy a részére kiutalt lakrészt elfoglalja, egyszerűen elkergették. A lakásügyi biztosnak a Békésmegyei Népszavában megjelent felhívása erre a lakástulajdonosokat azzal fenyegette, hogy átadja őket a városparancsnokságnak, s ott majd a „fejébe verjük, hogy most a proletárok napja jött fel". Végül is jó néhány család valóban elfoglalta a részére kiutalt lakást. Az egészségügyi ellátás megreformálásához is hozzáláttak. Viszonylag alacsonyan szabták meg a gyógyszerek árát, s azt szigorúan ellenőrizték. A központi elképzelések nyomán tervezték azt is, hogy az orvosokat állami tisztviselőként fogják alkalmazni, aminek fejében azok ingyen gyógyítják a betegeket. Nem vehetjük itt számba a proletárdiktatúra valamennyi művelődési intézkedését, érdemes azonban utalni a könyv- és hírlapkiadás államosítására. „A betű ma hatalom — idézi Bálás Ádám a Békésmegyei Népszavát —, az újságok és a könyvek kiadása az állam kezében kell hogy legyen, mert csak így lehet kiküszöbölni azt, hogy a nép a sok selejtes reklámkönyv helyett nevelő és irodalmi értékű könyvet kapjon ... A két nyomdavállalat államosításával természetesen megszűnt a két polgári lap is, a Békésmegyei Közlöny és a Csabai Napló ... A szerkesztőség tagjait a bizottság átvette és a Békésmegyei Népszavához osztotta be, akik az Igazság újságjában fogják hirdetni a szabadság eszméit... A polgári lapok, a letűnt világnak uszályhordozói nem fognak többé megjelenni. Ezentúl csak egy lap lesz, a proletárok lapja, az igazságért, a boldog jövendőért küzdő Békésmegyei Népszava." 24 A Békésmegyei Népszava azonban mégsem tudta betölteni azt az űrt, ami a másik két lap megszüntetésével keletkezett. (Nem is beszélve, hogy a megye más helységeiben is drasztikusan korlátozták a lapok megjelenését. 25 ) Igaz, kitűnő propaganda- és agitációs eszköz volt. Az újságírók minden tőlük telhetőt megtettek a szocialista eszmék terjesztéséért, a gazdaság- és társadalomátalakító tervek ismertetéséért. A tájékoztatás — a lakosságot érintő helyi, országos és nemzetközi események ismertetése — azonban vagy rendre elmaradt, vagy meglehetősen egyoldalú volt. így érthető, hogy a lakosság körében teret nyert a találgatás, suttogás, „rémhírterjesztés". Jellemző példája ennek a román csapatok támadása után kialakult helyzet: a hadsereg vezetői már az első napok után érzékelték és világosan meg is mondták, hogy a Vörös Hadsereg alakulatainak szervezettsége, harcértéke, egyelőre nem alkalmas a támadás visszaverésére. A helyi vezetők azonban sem az újságon keresztül, sem más módon nem tájékoztatták a lakosságot az esetleges megszállásról. Ehelyett a Békésmegyei Népszava egyrészt a rövidesen várható győzelemről írt, másrészt a rémhírterjesztőket kárhoztatta, s homályos célzásokat tett a fenyegető árulásra. A lakosságnak a Tanácsköztársasághoz való viszonyulását a kézirat szintén árnyaltan mutatja be. Egyrészt több helyen hangsúlyozza, hogy a proletárdiktatúra eszméivel a többség nemcsak rokonszenvezett, s megvalósításában nemcsak tevékenyen részt vállalt, de azok befogadására fel volt készülve, s lelkében, gondolkodásában évekre szóló maradandó nyomokat hagyott. A forradalommal azonosuló munkásságról és agrárproletariátusról sem szabad azonban azt gondolni, hogy mindenben „egy emberként" támogatta a 30
