Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - KILÁTÓ - Borsa Iván: Japán első levéltári törvénye / 72–73. o.

Japán első levéltári törvénye 1981 áprilisában öt napot töltöttem japán levéltárak megismerésével. Utániról a Levéltári Közleményekben (LI—LII. — 1980—1981 — 257—265.) és a Journal of the Society of Archivists című angol folyóiratban (Vol. 7. n. 5 — 1984 — 287—296.) számoltam be. Különös élmény volt a technikai fejlődés élvonalába tartozó országban a számos archaikus elemmel átszőtt levéltárak megismerése. Gyakorlatban még mindig érvényesül az a közel 1300 éves (701-ben kiadott) császári intézkedés, hogy az iratokat és a könyveket együtt kell őrizni. Az ősi elzárkózást 1868-ban feladó Meiji császár szervezetten gyűjtötte a legmodernebb európai és amerikai könyveket és folyóiratokat újonnan szervezett kormánya számára. A kormány könyvtára munkájának ma is ez a fő profilja és Japán nemzeti levéltárának, a Kokuritsu Kobunshokannak ma is meghatározó szerepet játszó részlege. A kormány 1960-ban rendeletet adott ki, amelyben felszólította a minisztériumokat és más központi szerveket, hogy őrizzék meg irataikat. Ez volt az első intézkedés, amely oda vezetett, hogy 1971-ben Japán Nemzeti Levéltára új épületben megkezdte munkáját. így született meg Japánban az első olyan levéltári intézmény, amely több fondképző iratanyagának folyamatos, rendszeres gyűjtésére hivatott. A Nemzeti Levéltárnak nincs szakmai felügyeleti joga a területi közigazgatás vagy bármely más intézmény iratanyaga, esetleg levéltára fölött, sőt szerény szakmai kapcsolat is csak néhány esetben alakult ki más levéltárakkal. Ilyen körülmények között érthető, hogy Japán azon kevés ország közé tartozott, amelynek levéltári törvénye sem volt. Ennek hiányára látogatásom alkalmával — mint első külföldi látogató — fel is hívtam Kanno úrnak, a levéltár igazgatójának figyelmét. 1988 augusztusában Párizsban a XI. Nemzetközi Levéltári Kongresszus alkalmával a kialakult gyakorlatnak megfelelően ülést tartottak a Nemzetközi Levéltári Tanács folyóiratának, az ARCHIVUM-nak országonként kijelölt levelezői. Ezt az alkalmat találta Kanno úr alkalmasnak arra, hogy ismertesse Japán első levéltári törvényét. Ennek ideiglenes angol fordítását az év végén megküldte címemre. (Kanno úr ez év március 31-ig volt a japán Nemzeti Levéltár főigazgatója. Utóda Masatoh Kodama úr, aki a miniszterelnöki és más hivatalokban beosztottja volt elődjének.) Japán közlevéltári törvénye (Public Archives Law of Japán) hét cikkelyből és három kiegészítő rendelkezésből áll, s a következőket tartalmazza: 1. § (Célkitűzés) — A törvény célja: előírni azt, hogy a megőrzésre érdemes hivatali dokumentumok és egyebek mint kerüljenek közlevéltárba és hogyan legyenek a köz számára hozzáférhetők. 72