Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - DOKUMENTUM - Kiss József Mihály: A hagyományok kérdése a budapesti egyetemen 1949-50-ben: forrásközlés / 67–71. o.

ennek igazságáról. Ha tehát az orosz nép, amely mégiscsak a szocializmus vezető népe, így megbecsüli nagyjait, mégha cárok voltak is az illetők, nehéz belátni, miért kellene nekünk másként eljárni. A keresztnek eltávolítása ellen is tiltakoznom kell. Ez már nem egyházi vagy felekezeti, hanem egyetemes emberi és kiválóan népi ügy. A kereszt a magyar nép több mint 90%-a előtt párt- és nemzetiségi különbség nélkül szent; és minden szabadságszerető ember előtt legalábbis tiszteletreméltó. Katolikusok és evangélikusok ábrázolják, de a református testvérek is a lelkükben hordozzák és ezért bizonyára most ők is éppoly aggodalommal figyelik, hogy mi történik vele kapcsolatban, mint mi. Egy előbbi alkalommal már kifejtettem a tek. Tanács előtt szerény véleményemet a tekintetben, hogy semmiféle olyan előírás nincs, amely világi célokra szolgáló helyiségben a kereszt elhelyezését megkívánná. Most azonban arra kell az illetékeseket figyelmeztetnem, hogy viszont a keresztnek ilyen módon való eltávolítása, mint most tervezik, semmiképpen sem kerülheti el a vallásellenességnek legalábbis a látszatát. Márpedig a magyar alkotmány nem ír elő vallásellenes cselekedeteket, amikor a vallásszabadságot mindenkinek biztosítja. Nagyon bölcs intézkedés volt tehát a régi, amely úgy hangzott, hogy az egyetem új vagy újjáépített helyiségeiben nem teszik ki a keresztet, de a régiekben nem háborgatják. A kereszt ugyanis szerintünk a szabdaságnak jelképe. Grekov professzor nagyon helyesen megállapította, hogy a görög-római kultúra rabszolgatartó volt. Nos és a kereszt, a rabszolgák egykori legborzalmasabb kínzó eszköze, a Megváltó önfeláldozása révén lett mindenfajta elnyomatás alól való felszabadulás örökké szent jelképe! Az ott megindított .folyamat lassan, de biztosan vezetett az ember felemelkedésére és nélküle soha sem lehetett volna szociális fejlődésről még álmodni sem. Még élénken emlékszünk a nyilas korszakban éktelenkedő plakátok közül arra, amelyen egy szőrös kéz leszakít egy lány nyakáról egy keresztet. Ház ez is hazug propaganda volt. Nincs tudomásunk róla, hogy egyetlen orosz katona is elkövetett volna ilyet. Sőt azt tapasztaltuk, hogy többen keresztet is vetettek és más módon is kifejezték tiszteletüket a kereszt iránt. Örömmel hallottam azután dr. Buday Árpád titkár úrtól, hogy ez Oroszországban is így van; a templomokat újra megnyitják az istentisztelet számára és a hitélet fellendül. Ugyanezt mondotta el az egyetemünket is meglátogató Hewlett Johnson, a westminsteri érsek helynöke is, aki hozzátette még azt is, hogy mellkeresztjét oroszországi útján sokan csókkal illették. Miért kell akkor nekünk éppen most kereszt-leszedést végeznünk? Milyen bel- vagy külpolitikai érdek sugallja ezt? Nem kapnak-e majd rajta, akik kétségbe vonják, hogy nálunk vallásszabadság van? Mikor egy tábori püspök „a köztársasági érdemrend közép-keresztjét" kapja a köztársasági elnöktől, következetes dolog-e ugyanakkor az iskolákból „kitakarítani" a kereszteket. Alig hiszem, hogy ennek bármely párt tagja fenntartás nélkül örülne. Tekintetes Tanács! Még ha nem is lesz foganatja felszólalásomnak, azt senki sem vetheti szememre, hogy ezt az óvást idejekorán megtettem. Vannak olyan esetek, amikor hallgatni bűn; bűn nemcsak a vallás, hanem hazám és népem ellen is. Ezt felelős helyemről való tekintettel nem vállalhattam. A következmények nem tőlem függenek. Dixi et salvavi animam meam." 70