Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Gecsényi Lajos: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Borsa Ivánnal / 58–66. o.

UNESCO megbízásából tanulmányban vizsgáltam meg egy, a levéltári mikrofilmezést elősegítő alap lehetőségét, továbbá mint UNESCO-szakértő meglátogattam az isztambuli Basbakanlik Arsivi-t és javaslatot tettem modernizálására. 1976-ban az NLT felkért, hogy vegyek részt az általa, valamint a Délkeleteurópai történeti tanulmányok szövetségének és néhány balkáni ország által kezdeményezett, a Balkán történeti forrásainak gyűjtésére hivatott információs központ (CIBÁL — Centre international d'information sur les sources de l'histoire Balkanique et Méditerranéenne) alapításában, mint a levéltári anyaggal és a mikrofilmezéssel foglalkozó bizottság vezetője. Ezt a feladatot tíz éven át elláttam, s erről 1985-ben lemondva, a CIBÁL tanácsának magyar tagja maradtam. — Ilyen jelentős nemzetközi tapasztalattal a hátad mögött milyennek látod ma a magyar levéltárügy 'részvételét, képviseletét a nemzetközi levéltári kapcsolatokban? Ami a részvételünk intenzitását illeti, engedd meg, hogy ne a magam véleményével, hanem Kecskeméti Károlynak, mint a Nemzetközi Levéltári Tanács immár ügyvezető igazgatójának 1988 augusztusában hozzám intézett kérdésével kezdjem. Ez így hangzott, első találkozásunkkor a párizsi kongresszusi központban: Mikor tér vissza Magyarország a Nemzetközi Levéltári Tanács aktív tagjai közé? — Két« évvel ezelőtt elkeseredett levelet intéztem Pusztai miniszterhelyetteshez, mert 10 éve nem vett rész országos vezető (az LO vagy az OL vezetője tekintetik ilyennek) az NLT összejövetelén. Igen vékonyka választ kaptam, viszontválaszomban javasoltam a levéltári terület és más rokon területek külföldi utazási lehetőségeinek felülvizsgálását az elmúlt évi tényszámok alapján. Erre ugyan választ nem kaptam, de a Levéltári Osztály vezetője 1988-ban részt vett a Nemzetközi Levéltári Kongresszuson. — A magyar levéltár ügy ben évtizedeken át betöltött vezetői posztokon jutott-e időd arra, hogy medievisztikával, a középkori magyar okleveles anyag közzétételével foglalkozzál, hiszen iciváló ismerője vagy e területnek is? Egyetemi doktori értekezésem középkori témájú volt. Katonai szolgálatom irodai jellegű lévén, részt tudtam venni a Kállay-oklevéltár munkálataiban. 1945 után munkaidőn kívül megbízásból több ezer oklevélkivonatot készítettem, s készítettem oklevél-regesztázási szabályzatot is. 1947 és 1950 között ugyan a Diplomatikai Levéltárban dolgoztam, s 1957-ben is három hónapot, de emellett mindig voltak egyéb szolgálati feladataim is. Ilyen körülmények között a medievisztikával csak hobbiszerűen, időben meglehetősen szaggatottan tudtam foglalkozni. 1961-ben megjelent az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékéből IV. László kötete. 1962-ben elkészítettem III. Béla okleveleinek kritikai kiadását a Diplomata antiquissima számára. 1966-ban megírtam a Hunyadi család levéltára brandenburgi fennmaradásának és visszakerülésének történetét. 1969-re elkészültem a Diplomatikai Levéltár kialakulásának és további sorsának történetével, s ehhez kapcsolódóan 1972-re repertóriumával. Ugyanekkor javasoltam az Országos Levéltáron kívül őrzött középkori oklevelek fényképeivel gyűjtemény létrehozását, amelynek munkálatait 1974-től vezettem, majd nyugdíjas időmben aktívan is közreműködtem. Voltak azonban évek, amikor nem volt középkori oklevél a kezemben. Ennek köszönhető, hogy IV. Lászlót (1981) III. András 26 évvel követte. Minthogy vonzalmam tulajdonképpen a levéltárügynek szólt, nem tudtam és 65