Levéltári Szemle, 39. (1989)
Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - G. Vass István: Egy kortörténeti mű 1920-ból: Balás Ádám: A proletárdiktatúra Békéscsabán / 23–36. o.
(Miután e két utóbbi szerv gyakran együtt tartotta üléseit, feladatkörük és tevékenységük meglehetősen összefonódott.) A városi tisztviselőket egyelőre meghagyták a helyükön, de melléjük, illetve föléjük „biztosokat" vagy „megbízottakat" állítottak, az ügyekben valójában ez utóbbiak döntöttek. Mellettük a tisztviselők vagy csupán végrehajtók és tanácsadók voltak, vagy tétlenségre voltak kárhoztatva. Az Intéző Bizottság első ülésein még részt vettek, s a folyamatban levő ügyekről előterjesztést tettek, a régi városi ügyosztályvezetők, de a továbbiakban egyre kevésbé igényelték közreműködésüket. Erre azért sem volt szükség, mert a Direktórium hamarosan létrehozta a saját „szakigazgatási szerveit": a lakáshivatalt, a pénzügyi bizottságot, a szocializálási bizottságot, az élelmezési bizottságot, a közegészségügyi biztost és a városparancsnokságot. Ez utóbbi tulajdonképpen a Vörös Őrség működését irányította. E folyamatban a szerző nemcsak a régi tisztviselőkkel szembeni bizalmatlanságot látja, hanem azt a szándékot is, hogy minél több proletárt juttassanak a tisztviselői fizetésnél jóval magasabb díjazással járó alkalmazásba. 1 ' 1 Bálás Ádám a békéscsabai események bemutatására koncentrál, de azért utal arra is, hogy Csaba egyben a megyében zajló események irányítója, központja volt. Március 24-én itt ült össze az egyesült Szocialista Párt Békés megyei szervezeteinek értekezlete, amely megválasztotta a háromtagú megyei direktóriumot, majd elrendelte a direktóriumok megalakítását minden községben. Az értekezlet határozata értelmében a Megyei Direktórium és Munkástanács székhelye Békéscsaba lett. 15 A csabai munkásság vezetői nemcsak a közigazgatást hódították azonban meg, hanem működésüket szinte az élet valamennyi területére kiterjesztették. Mint a szerző írja, a csabai direktórium nagyon tevékeny volt saját elképzeléseinek, s főleg a központi rendelkezéseknek a végrehajtásában. Intézkedéseik főbb területeit az alábbiakban jelöli meg: <0 — eltörölték a tulajdonjogot; — átvették a rendőrséget, a közélelmezést, a város és az állam jövedelmeit; — szocializálták a gyárakat, a malmokat, a nyomdákat és a gyógyszertárakat, továbbá a földbirtokokat („Azé a föld, aki megműveli, s azé a gyár, aki dolgozik benne."); •— a kereskedések árukészleteit leltározták, s csak az ő utalványukra volt szabad valamit eladni és venni; — a pénzintézetek értékeit és betétjeit lefoglalták, s ezek kifizetését korlátozták; — beszedték a fegyvereket (de csak a polgárságtól); — beszedték az ékszereket, gabonakészleteket, állatokat; ezekkel ők gazdálkodtak; — a büntetőügyeket az általuk létrehozott Forradalmi Törvényszék elé utalták; — a burzsoázia lakásaiba proletárokat szállásoltak be; — behozták és szigorúan végrehajtották a szesztilalmat; annak áthágóit nagy pénzbírsággal és elzárással sújtották; — az összes iskolát államinak jelentették ki, s megszüntették felekezeti és községi jellegüket; megszüntették az iskolaszékeket, a tanfelügyelőségeket és a tankerületi főigazgatóságokat; feladatukat a Megyei Munkástanács 12 tagú művelődési ügyosztálya vette át; •— a keresztény iskolákban eltiltották a vallástanítást és az imát; — az egyházat elválasztották az államtól; az egyházak és a papok mindenféle állami segélyezését beszüntették; 27
