Levéltári Szemle, 39. (1989)
Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai, 1819–1847 / 18–30. o.
bölése szinte lehetetlen volt (az áttekinthetőséget csak az 1829-es — egész megyét átfogó — nemesi lajstrommal való összehasonlítás biztosíthatta volna). :!7 Az összeírások ugyanis nemcsak lakóhelyükön tüntették fel a szavazókat, hanem ott is, ahol csupán birtokkal rendelkeztek (ami indokolt is volt a külső megyében lakó, Zalában csak birtokos nemeseknél). Ennek kiküszöbölésére elég későn, 1844-ben születet határozat: a megyében lakókat állandó lakásuknál jegyezzék fel, ahol csak birtokuk van, ott húzzák ki, az idegen megyebelieknek pedig minden esetben írják fel a lakóhelyét is! :!8 Példaként a vizsgált időszákban fennmaradt egyetlen teljes összeírás, az 1834-es adatait közöljük: 1. táblázat Szavazói rétegek JÁRÁSOK Egyházi rend Világi főrend „lovagi" rend Közrendűek Együtt Tapolcai 24 11 198 1783 2016 Szántói 27 5 91 886 1009 Kapornaki 31 9 125 1005 1170 Egerszegi 17 — 84 725 826 Lövői 19 7 58 724 808 Muraközi 22 6 46 103 177 Együtt 140 38 602 5226 6006 A valóságos szavazói létszám, ennél néhány száz fővel lehetett kevesebb; főként a világi és egyházi arisztokrácia, és a jómódú középbirtokos nemesség (itt „lovagi rend") tagjai szerepelnek több helyen az összeírásokban. :i!) Az előkészületek utolsó fázisára a tisztújítást megelőző napon került sor, ekkor egyezett meg a főispán a megye tekintélyes vezetőivel a hivatalokra jelölendők személyében/' 0 A tisztújítás napjának (napjainak) rendjét, „szertartását" legrészletesebben az 1825-ös jegyzőkönyv rögzítette, a későbbiekben némileg módosult, egyszerűsödött a procedúra (de nem lehet pontosan tudni, hogy ezt jelzik, vagy csak szűkszavúbbak-e a jegyzőkönyvek)/' 1 A tisztújítás rendje általában a következő volt: Reggel a megyeháza körül összegyűlt nemesség a főispán szállása elé, onnan a templomba vonult, és az „égiek" áldását kérte. Az istentisztelet végeztével a főispán visszatért szálláshelyére, a választók pedig bevonulták a megyeháza udvarára. A leköszönő első alispán kezdeményezésére rangos küldöttség indult a főispán ünnepélyes meghívására. (Ez a mozzanat később elmaradt, a főispán az istentisztelet végeztével egyszerre a tisztújítás színhelyére ment.) A főispán megérkezése, és a kölcsönös tiszteletadások után az első alispán mind maga, mind tiszttársai nevében (megköszönve a megye rokonszenvét) lemondott eddig viselt hivataláról, és a lemondás jelképeként a főispán kezébe adta át a megye pecsétnyomóját. A főjegyző a levéltár, a főadószedő pedig a megyei pénztár kulcsát adta át ugyancsak a főispánnak, és a leköszönt tisztikar elhagyta hivatali székét. A tisztújítás menetet ettől kezdve a főispán vezette. Ünnepi beszédében méltatta a „szabad tisztválasztás" jelentőségét, figyelmeztette a jelen lévő válasz23