Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai, 1819–1847 / 18–30. o.

mációk alapján megsemmisíthesse a rendek szerint törvényesen véghez vitt tisztújítás eredményét.

10 Az 1837. augusztus 4-én elfogadott új zalai tisztújítási statútum így a királyi rendeletet figyelmen kívül hagyva, teljes egészében az 1831-es rendszabást fogadta el, és újította meg.

17 Az 1837-es tisztújítás után az egyik uradalom sérelmezte, hogy képviselőjét — hivatkozva arra, hogy a tisztújításon csak természetes személy élhet szavazó jogával — kizárták a szavazásból.

18 A Helytartótanács (miután bekérte és felülvizsgálta a megye tisztújítási statútumát) utasította Zalát, hogy igazítsa ki korábbi határozatát, mert éppen az 1723: 58. te. 6. §-ában garantált választási szabadságot korlátozza, amikor csak a személyesen jelen lévőkre szűkíti a szavazás jogát. Zala megye 1838. november 5-i közgyűlése, miután nem látott törvényes alapot a helytartótanácsi rendelet visszautasítására, az időhúzás taktikáját választva, a döntést a következő tisztújításig elodázta.

19 A helytartótanácsi rendelet végrehajtásáról azonban „megfeledkezett" a megye 1840. július 27-i közgyűlése, amely továbbra is az 1831-es rendszabást hagyta érvényben, azzal a kisebb megszorítással, hogy megvonták a szavazójogot a külső megyében lakó, Zalában csupán hegyvámos szőlővel rendelkező nemesektől.

30 Az 1840-es évek elején — eltérő taktikai okokból persze — mind a liberálisok, mind a konzervatívok kísérletet tettek arra, hogy szavazó jogot adjanak a nem nemes születésű okleveles „értelmiségieknek", állami, uradalmi és egyházi tisztségviselőknek.

21 Zala megye 1841. augusztus 2-i közgyűlése is határozatot hozott a honoráciorok: ügyvédek, orvosok, mérnökök, sebészek, gyógyszerészek, katolikus segédlelkészek és az evangélikus lelkészek választójogáról, és kirendelt egy választmányt annak kidolgozására, hogy milyen feltételek mellett vehetnek részt a nem nemesek ezentúl a választásokban.2 A Helytartótanács, miután tudomást szerzett a határozatról, figyelmeztette a megyét, hogy végzése a „divatozó szokással ellenkezik, és a törvényhozó hatalom körébe tartozik".

2

'

1

' A hivatalosan is felkért határozatot, valamint a Zalából önként felküldött tisztújítási statútumot ismét átvizsgálta a Helytartótanács, és 1842. november 22-én kelt 42/882. sz. rendeletében megsemmisítette a honoráciorok szavazati jogát, és felhívta a megyét hatáskörének szigorúbb betartására. A rendre utasított megye ekkor (1843. február 13-i közgyűlésén) az uralkodóhoz folyamodott, hogy amíg az országgyűlés állást nem foglal, hagyja érvényben végzésüket.

24 Válaszul a kancellária arra utasította a megyét, hogy tartsa magát a Helytartótanács rendeletéhez, mert a tárgy az országgyűlés elé tartozik.

25 1843. augusztus 6-án ismét összeült az eddigi tisztújítási statútumokat felülvizsgáló megyei választmány. Javaslatuk nem volt túl optimista: amíg a tisztújítások rendjét törvény nem szabályozza, a legjobb megyei végzésnek sem lesz több foganatja, mint az eddigi határozatoknak, így teljesen felesleges új rendszabályokat elfogadni, alkalmazzák a jövőben is az 1831-es statútumot. Mivel a honoráciorok szavazati jogáról a Helytartótanács beavatkozása miatt a választmány véleményt nem adhat, csupán a nem nemes káplánok és evangélikus lelkészek voksára tett javaslatot.

26 Az 1844-es tisztújításra nézve így ismét az 1831-es rendszabás alkalmazását fogadta el a megye közgyűlése, kibővítve azt a katolikus káplánok, valamint az evangélikus lelkészek szavazó jogával.

27 E határozatát sem tudta azonban életbe léptetni a megye a Helytartótanács közbelépése miatt. Ismét kiújult a vita Zala és a központi kormányszervek között a honoráciorok szavazati jogáról,

28 és ismét csak a Helytartótanács ál21